Tényleg felvállalhatja a magyar állam egy őskommunista szovjet-azeri NKVD-s dicsőítését 2013-ban? Amikor szerencsétlen Frankel Leók meg Bajcsy-Zsilinszky Endrék nem felelnek meg utcanévnek? S mindezt talán homályos azeri befektetésekkel kapcsolatos újabb elvárások kielégítése miatt? Úgy tűnik, mi megfelelő külföldi terep vagyunk az Alijev-kultusz ápolásához. A hivatalos azeri hír szerint az Alijev-bélyeg az elhunyt vezető életének és karrierjének állomásait ábrázolja, és a magyar társadalom figyelmét szeretnék vele felhívni Alijev munkásságára.
Igaz, eközben friss hír, hogy Ausztrália bezárja budapesti nagykövetségét; de mit nekünk a világ túlfelén lévő, masszívan hasító angolszász középhatalommal való kapcsolattartás, ha a közép-ázsiai tündérországokból csak úgy süvít felénk a keleti szél, ugye.
*
A másik mai epizód is megérdemel egy kört: parlamentünk is igazi 21. századi, előre mutató sorskérdésekkel foglalkozik hétfőn. A dohányzással összefüggő, a nemzeti dohányboltok minimális kereskedelmi árrését négyről tíz százalékra emelő törvényváltoztatások esetében módosító javaslatokról határozhat az országgyűlés: az egyik ilyen értelmében a hamarosan létrejövő dohányboltokban fagylaltot és jégkrémet is árulhatnának; míg egy másik módosítás alapján magánszemélyek helyett kizárólag állami vagy többségi állami tulajdonban lévő társaságok árulhatnának dohánytermékeket azokon a településeken, ahol az új dohánytörvény hatálybalépését követően nem jön létre trafik.
Mit is lehet ehhez az etatista népboldogítással vegyített cigi-fagyi ügyeskedéshez hozzátenni? Aristo kolléga már két hete megmondta a frankót a trafikügyről: „Sajnos azt kell mondjam, nem tudom eldönteni, hogy ez – mármint hogy ügyeskedő sipisták is tülekednek a koncessziókért – jobb vagy rosszabb, mintha tényleg azért akarnak maguknak trafikot a »potentátok«, hogy üzemeltessék. Mert a trafik nem pusztán kereskedelmi egység: a trafik a kispolgár-lét ikonja, szimbóluma, a házmesterség kereskedelmi változata, a szűkös horizont biztonsága. Joggal borzadhatunk el attól a gondolattól, hogy olyanok vezessenek egy várost vagy akár országot, akik amúgy trafikosok akarnak lenni. Miféle elit az olyan, amelyiknek szellemi horizontja a trafikos-pult és jövőképe pedig a kicsi, büdös bolt? Mikor tett naggyá egy nemzetet trafikos?”