„Itt állunk tehát egy évvel a választások előtt, három évnyi Orbán-uralom tapasztalatával, és miközben azt látjuk, hogy kezükben az összes hatalomhoz szükség eszköz – beleértve a média immár kilencven százalékát is –, hihetetlen mennyiségű pénzt képesek a rendszerbe táplálni, a vetélytársakat pedig elszegényíteni, nem tudjuk, mi ennek a modern-kori diktatúrának az ellenszere. Mi az ellenszere a közönynek, mi az ellenszere a hazug retorikának, egyáltalán mi az ellenszere Orbán Viktornak. Három év csak ezt a tudást biztosította nekünk: hogy nem tudjuk, mit is tehetnénk. Ahhoz, hogy képesek legyünk hatékony lépésre, azaz visszafordítsuk az országot a demokrácia irányába, bizony-bizony meg kellene tanulnunk orbánul gondolkodni. Másként: rá kellene jönnünk, miként lehetne legyőzni a közönyt. De az is lehet, hogy már késő: egy posztdiktatórikus rezsim nem számolható föl észérvekkel, ez a rendszer már képtelen az önkorrekcióra.
Három év alatt az is kiderült, hogy sem Európa, sem Amerika nem tudja a helyes irányba terelni az ország vezetését, kiváltképp akkor nem, ha ez az irányítás, ez a fékek és ellensúlyok nélküli világ nem zavarja a társadalmat. Magunkra vagyunk utalva, és ha ez így marad, ha a választók elviselik a levegőtlen Magyarországot, akkor Orbán a választások biztos megnyerésére is megtalálja a százszázalékos megoldást.
Ezt akarjuk?”