A klezmerbanda játszik tovább

„Izrael nagykövete bele akar pofázni, kit tüntet ki a magyar állam? Széles mosollyal átvesszük a levelét – és még szélesebb mozdulattal papírkosárba hajítjuk. Felpofozzák valamelyik Holokauszt Kft vezetőjét? Akkurátusan felvesszük a feljelentést – hiszen akárhogyan is, a garázdaság törvénybe ütközik – iktatjuk, lepecsételjük, majd betesszük oda, ahová való: a többi sok ezer hasonló ügy mellé. Konrád György nyilas bakancsok csattogásáról rémálmodik a német sajtóban? Ki nem szarja le? Magyarországra jön ülésezni a Zsidó Világkongresszus? Jöjjenek csak, vegyenek ki jó drágán egy konferenciatermet, egyenek-igyanak el minél több pénzt nálunk – aztán menjenek szépen haza. A sajtó érdeklődésére a kormány kellemes tanácskozást kíván a külföldi vendégeknek – majd udvariasan, de határozottan megkéri Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy hívják szépen vissza ideküldött kommandósaikat. Ha nem mennek, kidobja őket. A nemzeti ellenzék pedig szép, nagy ívben tesz az egészre. S, ha szembesítik e nagyszerű plénum előre borítékolható antiszemitizmus ürügyén előadott ajvékolásával? Nos, akkor lebiggyesztett ajakkal visszakérdez: kit is képviselnek pontosan ezek az urak, és miért hajtották el őket még Izraelből is?

Jelen állás szerint a Zsidó Világkongresszus elnevezésű cionista vándorcirkusz porondmestereinek nem kell attól tartaniuk, hogy budapesti vendégszereplésük ilyen közönybe fulladna. A ballibsik alig várják, hogy biztosíthassák őket szolidaritásukról a fasizmus elleni küzdelemben. A szánalmasan lihegő pincérkormánnyal még felmossák párszor a padlót – de a borravaló így is elmarad. A kongresszus utolsó napján majd szépen hoznak egy határozatot arról, hogy Magyarországon aggasztó mértékben növekszik az antiszemitizmus, A kételkedőknek pedig szépen megmutatják az ellentüntetésen öklöt rázva zsidózó 16 éves skinekről készült felvételeket. Ha a rendőrség – miként összeráncolt homlokkal Viktor Vezér is ígérte – »minden eszközzel meggátolja« a rendezvényt, akkor még több elkeseredett, magából kikelt embert lehet majd mutogatni a ZDF-en.

S akkor majd hetekig megint nem arról beszélünk, hogy a bankok hány ezer magyar családot tesznek földönfutóvá, hogy hány ezer hektár földet játszanak át a nagybirtokosok, oligarchák és idegenek kezébe, hogy hány milliárdot visznek ki idén a multik az országból. Akkor majd megint csak egyetlen szó visszhangzik majd a Kárpátok alatt: ZSIDÓ. »Áldozat«, »kiválasztott«, »kedves és szívesen látott«, vagy épp »mocskos«, »tetves« és »élősködő«. A jelző mindegy. Ahogy Gábor Zsazsa mondta: »mindegy, csak írjanak rólam«. Mindegy, hogy épp a behódolást fogadják, vagy az átkozódástól »rettegnek«. Csak róluk szóljon a történet.

A klezmerbanda játszik, s mindenki az ő zenéjükre táncol. Az is, akinek tetszik, de az is, aki szidja a zenekart. Le kéne már lépni ebből az ócska csehóból.”