„Két évvel ezelőtt alig végzett a törvénygyár az alkotmányozással, máris nekiugrott, hogy a Medgyessy-kormány alatt bevezetett nemzeti és történelmi emlékhely fogalmat igencsak leegyszerűsítve megalkossa a saját tételes, 10, illetve 39 helyet felsoroló listáját.
Ezeknek hála pedig nemcsak önmagának állított ügyesen emléket a Fidesz (lásd a Terror Háza mint történelmi emlékhely), hanem a nemzeti emlékezés mindenki szemében érvényes, evidens helyszínei is megkapják a maguk pecsétjét: itt mostantól ők vannak birtokon belül, ezekre ők ragasztottak cetlit, hogy lám, milyen fontosak.
Ahogy az iskolában ők mondják meg, miről mit kell tanítani, és ebből következően arról mit kell gondolni, úgy a történelmi tudatot is egytényezőssé akarják formálni. Egyféle tankönyvből tanuljon, egyféle értékítéletet tapasztaljon meg a magyar, aztán meg az a biztos, ha listák szerint gondolkozik, lajstromokat követve ünnepel. Nem az a baj, hogy láttunk már ilyet, a huszadik században egyenesen vagy három különböző hangszerelésben. Hanem hogy egyelőre vállat se von, úgy veszi tudomásul mindezt most is az ország.”