Esküszöm, hogy nincs. A józan ész vezet bennünket. De az tény, hogy olyan országban élünk, amelyet bizonyos emberek kettéhasítottak. A mi oldalunkon azonban olyan gyűlöletet, vagy olyan fajta élet elleni agressziót sosem tapasztaltam, mint a másik oldalról. Gerendás Péter, aki nekem nagyon-nagyon jó barátom, abban az elkeseredett levelében pontosan leírta a helyzetet. És hiába mondják, hogy ez így-úgy nem igaz, azok a névtelen levelek, amelyekből én is kapok, alátámasztják, hogy nagyon is igaz.
Neked is van ilyen személyes tapasztalatod?
Hogyne. Jó dobálózni azzal, hogy te kommunista vagy, te zsidó vagy, te ez vagy, te meg az. És akkor rögtön van rajtad egy címke. Rajtam már rengeteg címke volt. Nemcsak levelekben, újságcikkekben is. Igaz, főleg régebben. Mostanában már nem váltok ki akkora érdeklődést. Két-háromszor az utcán is kaptam már megjegyzést. De én olyankor olyan ordenáré módon szólok vissza – amire az én nagyon kedves, szép, valaha szőke fejemtől nem is számítanak –, hogy megdöbbennek. A gyors reagáló képességemre, hál' istennek, nem szoktak számítani. Meg tehát még nem vertek...”