Az Ó, Magasságos! című indiai társadalmi szatíra komoly tiltakozásokat váltott ki Indiában és a muszlim világban, mert keményen nekimegy olyan tabutémáknak, mint például az egyházak elüzletiesedése, vagy a különböző egyházi személyek szélhámosságai.
Az Ó, Magasságos! című indiai társadalmi szatíra komoly tiltakozásokat váltott ki Indiában és a muszlim világban, mert keményen nekimegy olyan tabutémáknak, mint például az egyházak elüzletiesedése, vagy a különböző egyházi személyek szélhámosságai. Április 8-án az Indiai Kulturális Központban tekinthették meg az érdeklődők, hogy miként alakul a boltos Kandzsí Láldzsí Méhtá pere Isten és az egyházak ellen.
2012 egyik legnagyobb hatású indiai filmje az OMG – Oh My God! (Ó, Magasságos!) című vígjáték volt. Az alkotás meglehetősen nagy botrányt kavart: pandzsábi kongresszusi képviselők például panaszt tettek a készítőkre, mert szerintük megsértették a hinduk vallási érzelmeit. Emellett az egyik főszereplő házát éjjel-nappali védelem alá is kellett helyezze a rendőrség, a filmet pedig betiltották pl. az Egyesült Arab Emirátusokban. De vajon miért váltott ki ilyen ellenérzést?
A történet középpontjában az ateista Kandzsí Láldzsí Méhtá boltos (Paresh Rawal) áll, aki kegytárgyakat és az isteni manifesztációként tisztelt szobrocskákat árul piacon álló üzletében. Ám egy napon istenkáromló kijelentései miatt földrengés rombolja le a boltját – míg a piac környező épületei állva maradnak. Láldzsí úr a biztosítóhoz fordul, amely azért utasítja el kártérítési igényét, mert egy apróbetűs kitétel alapján isteni eredetű károkért (amelyeket biztosan nem ember okozott, pl. földrengés, villámcsapás) nem fizetnek egy árva rúpiát sem. A boltos ezért végül úgy dönt, hogy az istenektől követel kárpótlást, illetve azok földi „helytartóitól”, az egyházak képviselőitől.
Bár a film ezen a ponton több jelenet és tárgyalás erejéig átvált afféle tárgyalótermi filmmé, mégsem válik unalmassá, mert a magát képviselő Láldzsí úr józan paraszti ésszel leplezi le a bíróság, az egyházi vezetők és az egész ország nyilvánossága előtt az üzleti vállalkozásokká züllött felekezetek bűneit. A film itt válik valóságos társadalmi szatírává azáltal, hogy kíméletlenül bemutatja: a különböző egyházak (hindu, muszlim, keresztény) hogyan élnek vissza a hívők bűnbocsánatra, vagy tökéletes következő életre vonatkozó vágyaival; hogy a felekezetek vezetői milyen luxusban élnek és eközben nem áhítatos személyek, hanem szélhámosok. S mialatt komoly témákat feszeget az Ó, Magasságos!, nem vagyunk képesek megsértődni rá, mivel hangosan nevetős jelenetekben teszi mindezt. Ebben nagy szerepük van a mellékszereplők által megformált karaktereknek, melyek egytől-egyig zseniálisak: az egyházi bizniszt irányító, kissé feminin Leeladhar maharadzsától (Mithun Chakraborty) a – könnyen dühbe jövő – egyházi vezető Siddeshwar maharadzsán (Govind Namdeo) át Láldzsí úr segédjéig, a kissé túlsúlyos és együgyű Mahadévig (Nikhil Ratnaparkhi). A humoros jelenetek közt pedig minden vallást hasonló módon kezeli a film, s csak egy dolog érdekli ezekkel kapcsolatban: hogyan váltak üzleti vállalkozássá – ebben pedig Láldzsí úr meglehetősen járatos, hiszen ő is pontosan ezt csinálta.
Ugyan az Ó, Magasságos! keményen támadja az egyházakat, mégsem vallásellenes, olyannyira, hogy egy ponton maga Krisna (Akshay Kumar) siet bolttalan boltosunk segítségére, s jóképű szuperhősként, egy üldözéses jelenet során motoron menti ki Láldzsí urat szorult helyzetéből. Az Úr később a boltos kezébe nyomja a Bhagávád Ghítát, a Koránt és a Bibliát, amelyekben a felperes végül megtalálja a bizonyításhoz szükséges passzusokat.
A történeten ezen a ponton csavartak egy nagyot a film készítői, amely akár pesszimista végkifejlet felé is sodorhatta volna az alkotást, végül mégis mindenki megvilágosodik: nem a szobrok, guruk, vagy az egyházak közvetítő szerepében kell hinni, nem a bálványokban. Ugyanis a film tanulsága az, hogy mindenki saját istene ott rejtezik többi embertársában. Emiatt pedig kissé úgy éreztem, mintha most zajlana le ezzel az alkotással egy olyan folyamat az egykori brit gyarmaton, amely a nyugati reformációhoz hasonlatos, s amelynek lényege, hogy térjünk vissza az alapokhoz, csupaszítsuk le ismét a hitünket, s egyúttal szabaduljunk meg a fölösleges bálványoktól. Ehhez adhat kezdőlökést az Ó, Magasságos! – nem csak hinduknak.
A rengeteg – nem alpári – humor és a mélyebb mondanivaló teszi az Ó, Magasságos!-t olyan filmmé, amelyet a keleti kultúrára nyitott, és vallási meggyőződésével kapcsolatban nem sértődékeny, valamint ateista nézőknek is mindenképpen érdemes megtekinteni.
A színész szigorúan nézni most is nagyon tud, és a tőle megszokott széles gesztusok sem maradnak el, de a végtelenül pongyolán megírt Az utolsó vadászatot ő sem tudja megmenteni. A Cinegón látható westerndráma az amerikai történelem egyik súlyos bűnéről beszél.
A vandáloknak május közepéig meg kell jelenniük a bíróságon.
A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól.
„Ha Isten megsebez, azzal közelebb szólít magához.”
A helyzet drámai: 1993 óta 25 százalékkal (!) romlottak a keresztényüldözéses esetek mutatói.
Az újságíró belezavarodott a mondandójába.
Csak a nyers gazdasági és katonai erőre van tekintettel – jelentette ki Radosław Sikorski.
