Zenélés, mint alternatív kereseti módszer

„Számos asszociációt kelt a Kottavető cím. Az jutott eszembe, talán cserépszavazással állt össze ez az előadás, vagyis mindenki letette az asztalra a szívének kedves kottáját. Így történt?

Valóban így indult, de nem cserépszavazással döntöttünk, hanem úgy, hogy mindannyian bedobtuk az ötleteinket egy közös Gmail-es kalapba. Mondanom sem kell, rengeteg dal jött szóba, de végül mi ketten Matkó Tamással (az est zenei vezetője, a szerk.) válogattuk ki, hogy mi kerüljön a műsorba. Számomra az volt a kiindulópont, hogy ez egy dalokra épülő előadás. Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is működik ez a műfaj, milyen sajátosságai vannak, majd Tomival közösen próbáltuk eldönteni, milyen határokat húzzunk. Az elején még úgy éreztük, lennie kell műfaji vagy időbeli megkötésnek. Persze végül abban maradtunk, hogy bármi elhangozhat, mert a korlátok feleslegesen szűkítenék le a játékteret.

Szuperkoncert munkacímen kezdtünk el dolgozni, és addig-addig ötleteltünk, míg végül összejött a Kottavető. Elég vicces javaslatok merültek fel, ezeket most nem sorolnám, de az biztos, hogy megérné többféle címen játszani ezt az előadást. Az egyik kedvencem Tamás találmánya: Kottavető, avagy a zenélés, mint alternatív kereseti módszer a 21. század színművészetében. Szerintem ez nagyon sokat elmond a helyzetről.

Hogy épül fel az előadás? A dalokra feleselnek, kontráznak a prózai szövegek?

Nem igazán. A cél az volt, hogy minél kevesebb próza legyen az előadásban. Egyébként pontosan az a nehézsége ennek az estnek, hogy bármennyire szeretnénk egy gigakoncertet másolni, technikai szempontból nem tudunk hozzá felnőni. Az persze nagyon fontos, hogy zeneileg nem menjünk egy bizonyos színvonal alá, hiszen akkor nem játszhatunk az iróniával. Tehát az nem kérdés, hogy a számoknak jól kell megszólalniuk, de azt is tekintetbe kell venni, hogy itt színészek zenélnek, akik nem tudnak kibújni a bőrükből. Amikor ők muzsikálnak, akkor játszanak is, zenészeket alakítanak, tehát színházat csinálnak. Az derült ki számomra, hogy a szórakoztatóipar hihetetlen feszességet, dramaturgiai fegyelmet, no meg érzékenységet igényel a résztvevőitől, ugyanis a könnyűzenei műfaj azzal operál, hogy borzasztóan erős érzelmi állapotot közvetít. Számunkra most az tűnik a legnagyobb feladatnak, hogy úgy kapjuk el a dalokat, hogy komolyan vehetők legyenek. Mert bizony, ha jól adjuk elő a számokat, bármennyire is giccsesek, elképesztően hatásosak lesznek.”