Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
A Neotonnal már nehéz új dalokban gondolkodni, mert van egy komoly kincs, amit mi állandóan viszünk magunkkal, ezek pedig maguk a Neoton-dalok. Interjú.
„Mi adta az apropót ahhoz, hogy egy swinglemezt készítsen? Hogyan indult ez a történet?
Először is nagyon szeretem a merész dolgokat, a kihívásokat, az ötleteket. A Neotonnal már nehéz új dalokban gondolkodni, mert van egy komoly kincs, amit mi állandóan viszünk magunkkal, ezek pedig maguk a Neoton-dalok. Komoly kihívás közéjük új számokat illeszteni. Volt ugye egy nagy megakadás a Neoton történetében, a nagy válás és utána igen nehéz volt felvenni a láncszemet, ma meg aztán pláne nem egyszerű új lemezt eladni, dalokat elfogadtatni a rádióban. A swinglemez története úgy indult, hogy Hajós-Dévényi Kristóf (az Unbending Trees, az Empty Music, a Tövisházi Ambrussal közös The Gomb énekese – a szerk.) felvetette az ötletet, ő egyébként egy nagyon komoly Neoton-rajongó – bár megjegyzem, talán nincs minden koncerten ott, és ezért morognak is a törzsrajongók, hogy »Kristóf! Ekkor, meg ekkor hol voltál?« (nevet) Kristóf viszont rendkívül jól ismeri a történetünket és az ő ötlete volt, hogy kellene csinálni egy Neoton Swinget. Engem nem a Kristóf hívott fel, hanem a dalok többségének a szerzője, Pásztor Laci. Csak annyit mondott a telefonba, hogy »Szia, Neoton jazz!« Baromi jó ötletnek tartottam és akkor még nem is tudtam, hogy arra gondolnak, hogy én énekeljem. Elkezdődött egy hosszú őrlődés, hogy milyen is legyen. Kristóf egyik Unbending Trees-es zenésztársával Honyecz Ferivel, valamint Galambos Zoli zongoristával kezdtük az ötletelést, mutogattak különböző stílusú dalokat, amik nagyon szépek voltak, de mondtam nekik, hogyha ez ilyen lesz végig, akkor nagyon depresszív anyag fog születni. Bennem a jazz játékosabb műfajként él, vidámabbként.
Klasszikus jazz standardeket mutattak példaként, vagy rögtön Neoton-átültetéseket?
Neoton-számokból készítettek verziókat. A legelső, amit áthangszereltek az a Latin szerenád volt, aztán a Dal a repülésről, Régi zongorám, Emlékül és így tovább. Ezek meg is maradtak abban a formában, de jött egy újabb ötlet, hogy Czomba Imre (zeneszerző, zongorista, billentyűs hangszereken játszik többek között Zoránnal, Presser Gáborral, Török Ádámmal – a szerk.) is beszállna a munkába. Galambos Zoli fantasztikus zongorista, de az Imre is átdolgozott egy-két nagy slágert, a Nyár van-t, a Holnap hajnalig-ot és ezek meg a másik hangulatnak lettek a prototípusai. Ezek a dalok közelebb voltak ahhoz, amit én elképzeltem. A harmincas évekbeli bigbandes, vidám swinghez. Amikor ezek az irányok kialakultak és elkezdtünk a felvételeken komolyan dolgozni, akkor még mindig ott volt a kérdés, hogy én ezt hogyan fogom megcsinálni. De az Imre az énekben is sokat segített.
A jazzes intonálás elsajátítása nem szükségszerűen következik a popzenéből.
Pontosan. Éppen ezért is vettem leckéket Micheller Myrtilltől, aki először csak nézett furcsán, hogy én miért akarok tőle órákat venni, mit tud ő nekem mondani. De ez egyáltalán nincs így, a jazzéneklés fontosabb kritériumait meg kell ismerni, és nagyon-nagyon sok mindent tanultam tőle.”