Levél Bayer Zsoltnak

Kedves Zsolt!

Szeretném felhívni a figyelmedet rá, hogy véletlenül náci szöveget írtál. Nyilván nem volt szándékos, csak úgy jött, a nehéz, nehéz Ady-bánat, a haza megmentésének rettenetes ódiuma, az a felpuffadt keserv, ami visszanéz rád a tükörből, a sok bántás és a többi nagy gond, Erdély, szlovák rendszám, birkacsorda, plakátkampány, hát automatára állt a szövegszerkesztőd, gondolom, mert neked papírod van róla, hogy nem vagy antiszemita, úgyhogy nyilván nem is vagy antiszemita, meg rasszista se, ezt a teljes kormány tanúsítja, mert te igazából csak a Jobbik-közönséget akarod bent tartani a Fideszben, ez a dolgod, hát csak úgy kiszaladt ez a szöveg, és persze az elején meg a végén mindjárt be is biztosítottad magad, mert nem kiirtani akarod a ... –t, hanem ők magukat irtják ki, te pedig, mert önsorsrontó vagy, bizony te fogod megvédeni őket, te, aki sose mondott rosszat a zsidókról meg a cigányokról, te, aki az Apokalipszis hírnöke vagy, fajra és színre és nemre való tekintet nélkül.

Szóval, felhívnám a figyelmedet, hogy véletlenül leírtad azt a jelzős szókapcsolatot, hogy a keresztény fehér „faj”. Az igaz, hogy a „faj” szót idézőjelbe tetted, de azért leírtad. És kicsit meg is keveredtél, mert azt is írtad, hogy akik a keresztény fehér „faj” vesztét, a magyarok halálát akarják már 1919 óta, azok a ’68-asok. Valahogy rosszul számolsz, Zsolt, mert a ’68-as, az nem ’19-es. Nem tudom ugyan, kik szerinted a ’68-asok, akik hozzák a végveszélyt és rágják a nemzetet, de számszaki problémát látok itt. Aztán a képlet alkalmazásával is baj van. Most éppen melyik országot irányítanak ’68-asok? Magyarországot? Esetleg azokra gondoltál, akik ’68-ban születtek? Tehát te, mint ’63-as, nem akarod a magyarok vesztét, ellentétben másokkal, akik valami más számmal jellemezhetőek, és nem sorolhatók a keresztény fehér „faj” kategóriájába? 

Kiről beszélsz?

Miről beszélsz?

Azokat az értékeket, amelyeket most európainak hívunk, keresztény fehérek fektették le a második világháború után, bár „fajnak” aligha nevezték volna magukat. És mivel a második világháború ’68 előtt volt ugye, logikus, hogy ezeknek az értékeknek sehogy se lehet közük ’68-hoz. Semmilyen ’68-hoz. Az a ’68, az valami egészen más volt, nem a liberalizmus, nem a multikulturalizmus, nem az emberi jogok, úgyhogy ha szidni akarod őket (én se vagyok lelkes), akkor a releváns kérdéseket vedd elő. 

De az is lehet, hogy nem az újbaloldali, szexuálforradalmár, antiautoritér és antimilitarista ’68-ra gondolsz, meg nem is azokra, akik ’68-ban kikérték maguknak, hogy magyar csapatok vonultak be a baráti Csehszlovákiába, a szocialista testvér belügyeit rendezendő. Alighanem a Gruppe 47-re gondolsz. Azokra az írókra, akik megkérdezték, vajon hogy szerettek bele a németek a nácizmusba, hogyan hihettek benne, hogy jutottak odáig, ameddig. Ez lenne a ’68-as bűn? Hogy valaki azt mondta, a nácik nem voltak frankók? Felhívnám a figyelmedet rá, hogy Magyarország nagyon rosszul járt a nácikkal, minden tekintetben, itt elkeveredtél már megint. 

Pedig az bizony releváns kérdés, ilyenkor, válság idején: hogy szeret bele valaki egy nemzeti jellegű szocialista programba. Nagyon is releváns. Ez az új Magyarország, amelyet te építgetsz, szereti, ha valami nemzeti és szociális. Ha gondoskodnak róla, és csak az a dolga, hogy másokat utáljon. Ha a belső és külső ellenség ellen heroikus harcot folytat, ami mellett persze hullik a forgács, és rádöbben, hogy minden entartet illetőnek a szabadságát nem lehet tiszteletben tartani, és ha Pintér Sándor nem vált be, akkor talán lőni fog, mert lőni kell, vagy valami hasonló, mert kell a rend, kell az erős kéz, a nemzeti összefogás és konzultáció.