„Egy társadalom sikeres és tartós szétverésének a legbiztosabb módja a lehető legtöbb törésvonal és konfliktus előidézése. Olyan helyzet megteremtése, amelyben minden bizonytalan és kiszámíthatatlan. A kiszolgáltatott és megfélemlített emberek úgy tekintenek a létükre, hogy az tulajdonképpen egy állandó és elkeseredett küzdelem – mindenki ellen. Tudják, a szegényeknek és a gyengéknek nincs kegyelem. Ebben az élethelyzetben az egyetlen kiút, túlélési lehetőség, ha megadják magukat a sorsuknak. Ezt „segíti” szeptembertől a kötelező hit- és erkölcstan oktatása, amelynek elsődleges célja a tekintély és a hatalom feltétlen tiszteletére való nevelés.
Bizonyosan nem véletlen, hogy 2010-ben a katolikus egyház – Fülöpné Erdő Mária szerkesztésében – olyan tizenkét kötetes hittankönyvsorozatot jelentetett meg, amely szoros egységben látja a hittant és az erkölcstant. Mintha csak előre tudták volna, hogy ebben az országban rövidesen lesz kötelező hittan. Kamarás István vallásszociológus nyilvános elszólása kapcsán (Magyar Diplo Baráti Klub, 2013. február 11.) vélelmezhető: a külön erkölcstan egy – csak részben sikeres – partizánakció miatt került be a Nemzeti alaptantervbe. Alaposan megkavarta a korábbi forgatókönyvet. Vehetnénk komikusnak is a történetet, ha nem világítana rá az Orbán-rezsim jogalkotási mechanizmusaira, annak boszorkánykonyhájára. A kijárásra, a személyes kapcsolatra épülő, sokszor csupán laza ellenőrzésre képes, az egyéni vagy csoportos érdekérvényesítés terén képlékeny rezsimben csak kavarodás lesz abból, ha a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal.”