„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Az én véleményemet például nem tudják a napi politikáról - akkor végképp mindenki elpártolna tőlünk. Interjú.
„MN: Árt vagy használ egy zenekarnak, ha az egyik frontembere ismert televíziós személyiség?
HA: Valószínűleg más utat jártunk volna be, ha nem szerepelek a tévében: miattam kényszerültünk az átlagosnál sokkal szigorúbb szelekcióra abban, hogy milyen szerepléseket vállalunk el. Még amikor sokat koncerteztünk, akkor is feleannyiszor léptünk fel, mint más zenekar, mert csak oda mentünk, ahová tényleg volt kedvünk. Úgy döntöttünk, hogy másból élünk meg, hogy a zene ne munka legyen, hanem csakis öröm. Emellett az, hogy én ismert vagyok, hosszú távon inkább ártott, mint használt a zenekarnak.
HGY: Szerintem Andris tévés szereplése rontott a hitelességünkön: valahogy még mindig szokás elvárni a művésztől, hogy dögöljön éhen. Egyfajta züllöttség, belehalás, nyomorúság kell a közönségnek. Egy olyan pasiba, akit hetente látunk a tévében, nehéz ezt belelátni.
MN: Az ember azt hinné, hogy Andrással kapcsolatban inkább a közéleti témákban kinyilvánított véleményei zavarhatják a közönséget, nem az, hogy jól van.
HA: Az tény, hogy miattam az egész zenekar kommunista buzi zsidó lett. Azok a tagok is, akik abban az időben a Fidesz sajtósának a feleségei voltak, akik aztán emiatt le is morzsolódtak, mert nem bírták a feszültséget.
HGY: Ez azért van, mert az én véleményemet például nem tudják a napi politikáról - akkor végképp mindenki elpártolna tőlünk.
HA: Amúgy meg egy normális országban a tévézés és a zenélés teljesen összeegyeztethető: Jamie Foxx egyszerre színész, zenész, műsorvezető és stand-up komikus. Nálunk a nyolcvanas évek alterkultúrájában gyökeredző beidegződések élnek tovább: az igazi zenész maximum két akkordot ismer, viszont nagyon részeg, és sokat beszél Istenről. Van ez a belehalós vonal, és van a glamúros mainstream, a kettő közt pedig nincs nagyon semmi. Mi a kezdetek óta abban a semmiben keressük a helyünket. Amikor életünkben másodszor léptünk fel a Tütü Tangóban hetven ember előtt, nem pedig negyven előtt, mint az első koncertünkön a Kultiplexben, akkor az első negyvenből valaki odajött, és közölte, hogy mi elkurvultunk.”