„Ha nem megy együtt, akkor talán sikeresebb lesz külön.
Ezért osztották le a szerepeket. Messziről nézve így olyan sokfélének tűnnek. A fiatalok elégedetlenségét becsatornázni akaró tiszta szemű diákforradalmárok (talán mind a harmincan). A mélyszegénység kérdését napirendre tűző, jelképeikben is a legszebb proletáridőket idéző PR-éhségmenet résztvevői. A szocialistáktól idegenkedő, középnek nevezett liberálisokat megcélzó Bajnai és a Karácsony-féle segédcsapatok. A szociális demagógia csimborasszóját képviselő kónyizmus. Az akadémiai ultraliberalizmust a gyakorlatba átültető, »fogalmam sincs milyen ország Magyarország« Bokros Lajosa. A baloldal igazi szándékait rendre megvalló Gyurcsány. A régi keménymagot, a hard-szocialista szavazókat megszólító, Bajnaival szkanderozó Mesterházy-féle szocialista párt.