Oranje – Hogyan lett királyság Hollandiából?

A minap harminchárom évnyi uralkodás után lemondott Beatrix holland királynő a trónjáról fia, Vilmos Sándor javára. A Holland Királyság két év múlva esedékes 200. évfordulóján tehát már egy új uralkodóval a trónon köszönti a bicentenáriumot. De hogyan lett királyság az egykori büszke köztársaságból, és mi a világ egyetlen monarchista Love Parade-je?

Mint ahogy azt a legtöbben a középiskolában is tanulhattuk: a mai Hollandia egységes államszervezetként először 1579-ben jött létre az Utrechti Unió megkötésével. A protestáns északi provinciák ezzel az aktussal szakadtak el Spanyol Németalföldtől, a nyolcvan évig tartó függetlenségi háború 11. évében. A Köztársaság hét tartományból állt, amely mindegyike saját kormányzattal, és széles jogkörökkel rendelkezett, a tartományok által delegált képviselők alkották a föderáció parlamentjét. A központi törvényhozás felügyelete alá tartozott a híres Holland Kelet- és Nyugat-Indiai Társaság is. Létezett egy nyolcadik tartomány is (Drenthe), ám ez annyira szegény terület volt, hogy képtelen volt a központi adókat fizetni, ezért a közös parlamentben sem vehetett részt. A tartományokon kívül voltak olyan közös területek, amelyeket a központi kormányzat irányított, ezek viszont nem rendelkeztek képviselettel a törvényhozásban. Minden tartomány élén egy helytartó, a stadhouder állt. Elméletben szabadon választhatóak voltak a pozíció betöltői, de a gyakorlatban a legtöbb tartományban az Oranje-Nassau-ház hercegeit választották meg. Ez a szokás vált a későbbi monarchia alapjává.

A Holland Köztársaságban egy személy több tartományban is betölthette a stadhouder szerepét. Föderális szinten a két legfontosabb tartomány vezetőjét választották a Hadsereg és a Haditengerészet legfőbb parancsnokának. A Köztársaság legfőbb vezetője időszakonként változott: volt, hogy egy nagyhatalmú stadhouderé – általában az Orange-Nassau ház fejéé – volt a hatalom; volt azonban, hogy egy főminiszter vitte az ország ügyeit. A vezető személye attól függött, hogy éppen az Oranje-pártiak vagy a republikánusok voltak-e erősebb pozíciókban. Ez a szembenállás komoly belföldi konfliktusok kialakulásához vezetett. A köztársaság válságához hozzájárultak az angolokkal és franciákkal vívott 17-18. századi háborúk, amik gazdasági hanyatlásához vezettek – többek között e háborúk folyományaként lett Európa pénzügyi központja Amszterdam helyett London.

A Holland Köztársaságnak végül az autoriter vezetés ellen fellázadó holland emigránsok vetettek véget a francia forradalmi csapatok segítségével. Az akkoriban regnáló stadhoudernek, V. Vilmosnak egy halászhajón kellett 1795-ben elmenekülnie Angliába. Az újonnan létrejött államalakulat a Batáviai Köztársaság nevet viselte, ami egy hajdanán a Rajna deltában élő germán törzs – a batavik – országáról kapta a nevét. Az új köztársaság intézménye széles körű népszerűségnek örvendett a lakosság körében, habár a franciáknak a fegyveres segítség miatt erős volt a befolyásuk az ország ügyeire (három puccsot is támogattak a Batáviai Köztársaság 11 éves története során).

Napóleon hatalomra jutásával megpecsételődött a köztársaság sorsa is. Az Európát átszabó korzikai létrehozta a Holland Királyságot, melynek trónjára öccsét, Lajost ültette. Ez az államalakulat sem volt azonban hosszú életű, és Napóleon bukása után, 1815-ben létrejött az Egyesült Holland Királyság, ami magába foglalta Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot is (a franciák a bécsi kongresszuson lemondtak a dél-németalföldi területi igényeikről).

Az új királyság élére a korábbi stadhouder dinasztia, az Oranje-Nassau-ház tagja, I. Vilmos holland király került, aki V. Vilmos stadhouder és Vilhelmina porosz hercegnő gyermeke volt. A köztársaság romjain létrejött új királyság rendkívül fejlett gazdasággal rendelkezett. A területi különbségek kiegyenlítése miatt széles körű infrastrukturális és ágazatai fejlesztéseket hajtottak végre. Ekkor vezették be a metrikus rendszert, valamint a király ekkor alapította a Holland Kereskedelmi Társaságot – ennek egyik mai utódja az ABN AMRO. A virágzó gazdasághoz ugyanakkor komoly társadalmi problémák társultak. Az újraegyesítés több – eddig csak lappangó – ellentétet is felszínre hozott. A katolikus dél és a protestáns észak nem csak a vallás, a nyelv és a különböző történelmi múlt, hanem a politikai részvétel aránytalansága miatt is szembe került egymással. Az ország lakosságának 62%-a délen élt, ám a törvényhozásban az arányuk kevesebb volt, mint 50%. Az elégedetlenség 1830-ban végül forradalomhoz és Belgium kiválásához vezetett. Luxemburgban perszonálunió keretén belül még 1890-ig az Oranje-Nassau-ház leszármazottai uralkodtak.

1839-ben I. Vilmos hivatalosan is elismerte Belgium szuverenitását, ekkor jött létre a mai napig fennálló Holland Királyság. A trónon eddig három Vilmos váltotta egymást, majd egy több mint 100 éves nőuralom következett, aminek 123 év után, idén tavasszal vége szakad. Az egymás után következő három királynő (Wilhelmina, Julianna és Beatrix) hetvenes éveikben járva lemondott az uralkodásról a trónörökös javára. Az uralkodóváltásra április 30-án, a királynő napján kerül sor. Hollandiában nemzeti ünnep a királynő születésnapja – de nem Beatrixé, hanem az édesanyjáé; ugyanis a jelenleg uralkodó január 31-én született, de az édesanyja iránti tiszteletből hivatalosan maradt az áprilisi dátum.

A holland monarchia különös ténye, hogy a királyt nem koronázzák, hanem felavatják. Habár az esemény egy templomban történik, az aktus maga teljesen szekuláris, és az alkotmányosság kritériumait betartva megy végbe. A felavatás alatt a korona, a jogar, az országalma, valamint a kard és  nemzeti lobogó egy asztalon nyugszanak. A trón várományosa, Vilmos Sándor történelmet tanult Leiden egyetemén, felesége, Maxima hercegnő argentin származású, volt befektetési bankár. Házasságukból eddig három lánygyermek született.

Az egyébként liberalizmusukról ismert hollandok nagy többsége, 80 százalékuk támogatja a monarchia intézményét, emellett azonban 10 százalékos a királyság intézményét eltörölni óhajtók aránya. 2009-ben merényletet kíséreltek meg elkövetni a királyi család tagjai ellen, ám az akció sikertelen volt, de így is 6 ember életét vesztette. Az európai királyi családok közül a Oranje-Nassau-k kapják a legtöbb pénzt a költségvetésből – habár a válság azért őket is érintette – 2010-ben mintegy 40 millió eurójába kerültek a holland adófizetőknek.