Alkalmi nagyágyú: Konyári Sessio 2009

„Néhány hete egy nagyon közeli jó barátom családi eseményén vettünk részt, az ebéd pedig Domokos barátom választása alapján közeli La Guna étteremben volt. Betérvén a helyre kellemes, hangulatos környezet fogadott. A borhűtőt sikerült tökéletes elhelyezni, ugyanis szemben foglalt helyet a bejárattal, így mint borhívőt azonnal magához vonzott. Végignézve a hűtő azonnal szem elé eső részén: Szekszárd, Villány, Villány, Balatonboglár, Villány, Eger. Nagy bánatomra Sopron kimaradt a jóból: a mi kis borvidékünk úgy látszik nem menő a fővárosban.

A dolgok egyenlőre eddig jutottak, már ami a bort illeti. Már a levest fogyasztottuk, mikor úgy gondoltam hogy megvitatom Domokos barátommal a bor kérdését, így közösen is szemügyre vettük a borhűtő tartalmát. Mivel Domi ilyen kérdésben bízik bennem, így a döntés az enyém volt. Borlapot szándékosan nem kértem, inkább szerény ismereteimre és érzelmeimre bíztam a választást. Ami pedig a fő tényező volt a döntés során, az pedig hogy a Villányi borok »kultuszát« túldimenzionáltnak és valamelyest sznobnak tartom, így ha választhatok, inkább kerülöm a Villányból származó borok fogyasztását. Vida és Bolyki alapvetően azért nem került szóba, mert még se hír, se pedig fogyasztás útján nem szereztem eddig ismereteket róluk, viszont Konyáriékhoz fűz egyfajta szimpátia, úgyhogy innentől kezdve már egyenesben voltunk: megrendeltük a bort, és kértem a dekantálását.”