Itt tartunk

„Itt tartunk. Hogy ez megtörténhetett. Itt tartunk, hogy történelmi jelentőségűnek lehet nevezni, ha a kormánypárt és a demokratikus ellenzékhez sorolhatók egy pódiumra állnak, mert nem akarják hagyni, hogy itt tartsunk. És ott tartunk, hogy ettől fogva sem kezdődik semmiféle új szakasz, tovább zajlik a politikai élveboncolás, és mindenkinek igaza van és lesz, az ország egyik fele bocsánatkéréssel tartozik a másiknak, és persze a másik az egyiknek is, tehát nincs új kezdet, és nincs bocsánat. Vasárnap délután néhány órán át azért mégis sokan felszabadultnak érezték magukat, hála a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány és persze a Hit Gyülekezet példás szervezésének.

Tény, hogy Gyöngyösi Márton szavai azt a biztosítékot csapták ki, amelyik már régóta cserére szorulna, de számomra a parlamenti kérdésére kapott válasz volt a leleplezőbb. Mert Németh Zsolt, aki Fidesz-alapító és öreg rókának számít a politikában, nem tarthat attól, hogy az orrára koppintanak. Nincs az a meglepetés, ami így bénít le, iktat ki egy jól működő riasztót.

Egy ennyire semlegesnek nevezhető, de inkább semmitmondó magyarázatot csak akkor adhat valaki, ha felsőbb jóváhagyás nélkül nem eshet neki csak úgy a jobbszélnek. (Más volt az, amikor Fónagy János egy éjszakai vitán, az ürességtől kongó teremben, hogy úgy mondjam, saját érintettsége okán utasította vissza elfúló hangon Tiszaeszlár felemlegetését.)”