Hova lett A FIÚ?

„Ahogy tegnap végigolvastam ezeket a nyilatkozatokat, állásfoglalásokat, vegyes érzések kavarogtak bennem, amiktől azóta sem tudok szabadulni. Örülök, hogy reakciók születtek, vélemények vannak, amik ütköznek, és bízom benne, hogy ebből valami építő, előre mutató születik. És szomorúság is van bennem, hiszen az egyházon kívül egész jól fogadták a videót, most meg arról cikkeznek, mennyire megosztott minket ez a történet. A karácsonyi üzenet elveszett, már nem a kampányvideóról beszélünk, hanem valami egészen másról.

Mindez furcsa diagnózist állít fel rólunk. Úgy tűnik, csak nyilvános nyilatkozatokban tudunk véleményt alkotni, csak kijelentünk, követelünk, visszautasítunk, stb. A párbeszéd, ami igencsak evangéliumi, valahogy meg sem jelenik. A felek nem ülnek le egy asztalhoz megvitatni, mit is gondolnak a filmről, annak hatásáról egyházon belül és kívül. Nem jelenik meg az egyszerű ember véleménye, akinek igazából szól ez a film és hiányik az egyszerű egyháztag szempontja is, aki így vagy úgy, de véleményt alkot a videóról.

Bízom benne, az indulatok elcsitulnak, a kedélyek megnyugodnak, és a nyilvános honlapokon megjelentetett állásfoglalások helyett lesz konstruktív, személyes párbeszéd. Mindezt annak a tudatában, hogy akár tetszett a film, akár nem, a FIÚ mindenkié, refomátusoké, más felekezetűeké, Istentől távol lévőké...”