Rosszabbnál rosszabb szónokok, egymásnak ellentmondó célok és káoszba hajló szervezetlenség.
„Quod erat demonstrandum: Most voltunk tüntetni
A tömeg Beszédhibással, Harrach Petrával és Arra sem méltó, hogy csúfnevet kapjonnal az élen megindult a Petőfi hídra, majd ötletszerűen vonulgatva, egyéb egyetemek épületeit is útba ejtve eljutott egy másfél óra alatt a Kossuth térre. A Parlament előtt becsatlakoztak a szimpatizánsok, köztük több képviselő, aztán irány a Lánchíd, ahonnét Szarvas Koppány Bendegúz egyedül folytatta a forradalmi menetet a Sándor-palota irányába. Az egész tüntetés annyira spontán és kaotikus és komikus volt, hogy nem értem, a rendőrség hogy tudott ennyire jó munkát végezni a helyszínek biztosítása során – főleg, mivel előre nem lett bejelentve a demonstráció, szóval akár szét is kaphattak volna minket.
A röhögés végig rendkívüli erővel ingerelt, többnyire sikerült is visszafojtanom, de távozáskor (sajnos én már a Parlamentnél megelégeltem) valami furcsa elégedettséget éreztem. Valami olyat, hogy mi bizony most megmutattuk. Hogy a borzalmas rétorok bizonyára tartalmas beszédei, az ellentmondó követelések, az inkább wúdsztokkos mint okkjupályos tellegetések és a kaotikusan nyomuló tömeg mind csak a felszín. Valahol mélyen történt valami, ami a cél felé mutat.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kobakhidze élesen támadta a kormányellenes tüntetéseket.
Áll a bál Tbiliszi utcáin.
Több száz fiatal tüntetett Bukarestben, tiltakozva az államfőválasztás első fordulójának eredménye ellen.
A projekt keretein belül képzési anyagot állítanak össze a hallgatók számára, amely segíti őket abban, hogyan ismerhető fel a világnézeti alapú diszkrimináció.
Szívesen írnám, hogy az SZDSZ szellemisége ma is velünk él (mert így könnyebb lenne), de ez egy sokkal silányabb, intellektuálisan üresebb nemzedék.
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
