Rosszabbnál rosszabb szónokok, egymásnak ellentmondó célok és káoszba hajló szervezetlenség.
„Quod erat demonstrandum: Most voltunk tüntetni
A tömeg Beszédhibással, Harrach Petrával és Arra sem méltó, hogy csúfnevet kapjonnal az élen megindult a Petőfi hídra, majd ötletszerűen vonulgatva, egyéb egyetemek épületeit is útba ejtve eljutott egy másfél óra alatt a Kossuth térre. A Parlament előtt becsatlakoztak a szimpatizánsok, köztük több képviselő, aztán irány a Lánchíd, ahonnét Szarvas Koppány Bendegúz egyedül folytatta a forradalmi menetet a Sándor-palota irányába. Az egész tüntetés annyira spontán és kaotikus és komikus volt, hogy nem értem, a rendőrség hogy tudott ennyire jó munkát végezni a helyszínek biztosítása során – főleg, mivel előre nem lett bejelentve a demonstráció, szóval akár szét is kaphattak volna minket.
A röhögés végig rendkívüli erővel ingerelt, többnyire sikerült is visszafojtanom, de távozáskor (sajnos én már a Parlamentnél megelégeltem) valami furcsa elégedettséget éreztem. Valami olyat, hogy mi bizony most megmutattuk. Hogy a borzalmas rétorok bizonyára tartalmas beszédei, az ellentmondó követelések, az inkább wúdsztokkos mint okkjupályos tellegetések és a kaotikusan nyomuló tömeg mind csak a felszín. Valahol mélyen történt valami, ami a cél felé mutat.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
A szervezők nem várják meg, hogy csalódjanak.
Az idős hölgy már fehér, O1G felirat kezeslábasával is magára vonta a jelenlévők figyelmét.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
