A legtöbb számunk nagyon jó volt

„Bár az Atlantis a kora egyik legnépszerűbb együttese volt, egy számukat sem hallani már jó ideje sehol, és a korszakot leginkább az Illés, Metro, Omega trióval szokás elintézni. Ön szerint ennek mi lehet az oka?

Leginkább annak köszönhető ez, hogy mi 1969-ben abbahagytuk. Annak az volt az előzménye, hogy eladtuk a hangszereinket, és szerettünk volna újakat vásárolni. Csakhogy akkor vonult be a magyar Néphadsereg Csehszlovákiába, amiért a britek embargó alá helyezték az országot, és mi pont Angliából rendeltünk hangszereket a Consumexen keresztül. Úgyhogy ott álltunk több mint fél évig hangszerek nélkül, én pedig végiggondoltam, hogy gyakorlatilag mindent elértünk, és ebben már nincs sokkal több: nekünk jelent meg a legtöbb kislemezünk, sőt a miénk volt az első beatkislemez is. Az Atlantis volt az egyik első beatzenekar itthon, a bemutatkozó koncertünket '64 legelején tartottuk. Olyan érdeklődés volt, hogy nem lehetett beférni, a Zorán is csak úgy tudott bejönni megnézni a konkurenciát, hogy eladta az orkánkabátját.

Mindezek ellenére a korszakkal foglalkozó szakirodalom mindig kicsit lesajnálóan beszélt a zenekarról.  

Ez azért a mi időnkben piszkosul nem így volt, mert az az igazság, hogy a legtöbb számunk nagyon jó volt. Viszont ami igazán népszerű lett, az pont nem ezek közül került ki: a Drága bakter úr, a Jól érzem magam vagy a Foxi Maxi matróz lett - ezek voltak nagy slágerek, de voltak ezeknél sokkal jobb számaink. A Drága bakter urat eredetileg Aradszky Lászlónak írtam, eszembe nem jutott, hogy azt én adjam elő, de a szövegíró, S. Nagy István rádumált, hogy ha pénzt akarok keresni, akkor énekeljem én. És ugyan sokan cikiztek e miatt a szám miatt, mégis rögtön utána a Metro megírta az Ülök egy rózsaszínű kádbant, az Omega a Trombitás Frédit, az Illés a Sárikát - ha lehet ilyet mondani, az ilyen típusú számokban is elöl jártunk. De amikor olyan számokat játszottunk, mint amelyeket a Quart is beválasztott a beatkorszak legjobb számai közé, akkor senki sem beszélt rólunk lesajnálóan. Viszont mi hagytuk abba legelőször, én teljesen más karriert építettem fel, és az Atlantis a feledés homályába merült, ha pedig megkérdeznek erről valakit, akkor jó magyar szokás helyett miért ne mondjon rosszat? A mi időnkben abszolút a csúcson voltunk, ez a lényeg.”