„Antall József mindent megkoronázó csúcsteljesítménye a szovjet birodalmi függés két rendszerére, a Varsói Szerződésre és a KGST-re mért halálos tőrdöfése volt. Ezzel megmutatta, hogy térségünk állapotait illetően tisztábban lát, biztosabban ítél nemcsak saját külügyminisztériumánál, hanem a sorstárs országok új vezetőinél, sőt a nyugati hatalmaknál is. 1990 nyarán az orosz medve barlangjában, Moszkvában, a Varsói Szerződés csúcstalálkozóján mint derült égből a villám, úgy csapott le Gorbacsovra és a csatlós országok megszeppent vezetőire azzal a javaslatával, hogy egy éven belül oszlassuk fel a szerződést – mert ha nem, akkor Magyarország egyoldalúan kilép a szervezetből. Akkori legjobb barátaink közül Walesa lengyel és Havel csehszlovák elnök is csak halkan, mert rebegni félénk támogatást. A magyar kormányfő bátorsága, mint valami könnyűlovasság rohama ebben a zavart helyzetben eldöntötte a kérdést. Ha nem így lép fel, a Varsói Paktum még évekig lóghatott volna vészterhes koloncként a térség nyakán. Ugyanez vonatkozik a KGST-re, ahol a szovjetek szintén időhúzásra, a szervezet átmentésére törekedtek. Antall József ebben az ügyben sem alkudozott: saját kormányának óvatoskodó tagjait is leszerelve egyértelműen kiállt a teljes megszüntetés mellett. Mindkét esetben megmutatva azt is, hogy a történelmi személyiségek - még egy kis országból, még a mi korunk felbolydult viszonyai között is - perdöntő szerepet játszhatnak, ha ráéreznek a kellő pillanatra és van lélekjelenlétük a határozott fellépéshez.
Antall József MDF pártját sok más rendszerváltó párttal együtt azóta maga alá temette a gyötrelmes átkelés a birodalmi alávetettségből a független létbe annak rengeteg áldozatával, visszaeséseivel együtt. De amit rövidre szabott miniszterelnöksége alatt tett, az a magyar államférfiak minden további nemzedéke számára példa marad hazaszeretetből, tisztességből, helytállásból.”