S a kérdés ma is az, hogy engedjük-e köztünk, nekünk, értünk megszületni a fiút. A megváltót, az emberi formát öltő Istent.
„Az embertelen világ kétezer évvel ezelőtt éppen úgy nem fogadta be, mint ahogy ma is ki akarják vetni a fiút. A filmet is, meg azt is, akiről szól. A film születésénél bábáskodó Ódor Balázs teológus-lelkipásztor így fogalmaz: »Isten nem lesz sohasem embertelen, még akkor sem, ha mi istentelenekké leszünk«.
Hálás vagyok a református testvéreknek, hogy nekem – s még sokaknak (egyházban és periférián élőknek egyaránt) – igazi karácsonyt szereztek. Nem beszéltek mellé. Nem maradtak a felszínes karácsonyi hangulatkeltésnél. A lényegről beszéltek. Isten egészen mélyre hajló szeretetéről. Olyan mélyre hajolt, hogy eljutott a kamionparkoló piszkos mosdójába is, sőt még a torzult életű emberekből is tudott embert faragni.”