Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Van egy vörös kifli, amelyik továbbra is rágja Erdélyt.
„Van egy db. vesztes államfő. Van egy db. plagizáló miniszterelnök. Vagy egy túlhatalommal bíró pártszövetség (kormányt fognak alakítani), amelyet a plagizátor mellett egy, a szélsőjobbot retorikában simán verő hungarofób »liberális«... vezet.
Akiket viszont az 1989 előtti komcsi garnitúra két nagy túlélője, egy volt élvonalbeli elvtárs (Iliescu) és egy volt szekusbesúgó (Felix) mozgat. Van sok-sok éhes oligarcha a klientúrájukban, akik most viszont szertenék látni az elmúlt években betolt pénzüket kamatostul (mi fizetjük). Van egy háromszorsan is megbukott román (bal)jobboldal, sok-sok oligarchával, akiket most vagy kicsinálnak, vagy átállnak a (bal)baloldalhoz. Van egy vörös kifli, amelyik továbbra is rágja Erdélyt. Vannak korrupt magyar szenátoraink és képviselőink, akik visszabújnak a mentelmi joguk mögé, ami viszont csak addig van nekik, amíg úgy táncolnak, ahogy Iliescuék fütyülnek, seperc alatt megvonhatják tőlük, tehát zsarolhatóak.
Vannak nem korrupt magyar képviselőink és szenátoraink, akik viszont a fentiektől függnek. Vannak korrupt és nem korrupt magyar megyei tanácselnökeink és polgármestereink, akiknek nagyon kevés saját eszköz van a kezükben, lényegében a korrupt és nem korrupt parlamenti képviselőinktől és szenátorainktól, tehát végsősoron a zsarolható csúcsvezetéstől függnek. Ettől még van hatalmuk.
Vannak egyházaink, értelmiségünk, vállalkozóink, adózó állampolgáraink, akik kiszolgáltatottak ennek a hatalomnak. Van egy kicsi, szimpatikus autonomista-föderalista magyar pártunk, amelyik országosan csak egyszázaléknyi szavazópolgárt tudott meggyőzni, és ez errefelé nagyon kevés. Nincs hatalmuk. Van egy kurva nagy külföldi adósságunk, amit jövő évtől kezdünk el törleszteni kamatostul (mi fizetjük). Van négy évünk, amit túl kell élni valahogy.
»Jövő nem volt, s így nem is lesz.«”