Vörös riadó

„Bár röhögünk rajta, hogy a híradókban manapság »a zsiráfok idegesek a rock zenétől« típusú hírekről számolnak be, azért ideje belátnunk, hogy a médiának óriási felelőssége van a kialakult közel-keleti helyzetben. A világ figyelme akkor terelődik Izraelre, ha »nagy« dolgok történnek, pedig a helyi híradások naponta szólnak Gázából érkező rakétákról, és a déli városokban dolgozó barátaim az elmúlt hetekben napi 2-3 riadóról mesélnek. Persze ez nem újdonság: Izrael déli részére utazni évek óta együtt jár azzal, hogy a nap bármely pontján megszólalhat a sziréna.

Egy-egy Izraelre lőtt rakétát a nemzetközi sajtó meg sem említ – történnek ennél fontosabb dolgok is a világban - alapon. Ez sajnos mára oda vezetett, hogy amikor a rakéták Tel Avivot és Jeruzsálemet is elérték, és az izraeli hadsereg elkezdett arról beszélni: ideje bevetni a szárazföldi csapatokat is a Hamasz ellen, a világ nagyrésze nem értette, miért ez a hirtelen reakció. Ha beszélgetésbe bonyolódom külföldi fórumokon amerikaiakkal vagy franciákkal, és megemlítem nekik, hogy Izrael naponta szenved rakétatámadásoktól, egész egyszerűen hazugnak neveznek, hiszen»„ha ez igaz lenne, ez mindig benne lenne a hírekben«. És nem hibáztathatom őket… honnan is tudnának róla?! (...)

Honnan tudnának róla az emberek, hogy együtt élünk, dolgozunk, tanulunk és játszunk az arabokkal, és hogy a zsinagógák és a mecsetek egymás tőszomszédságában állnak Tel Avivban, és soha, soha nincsenek konfliktusok? Aki volt már Izraelben, tudja, hogy az országban megszámlálhatatlanul sok arab kisváros és falucska van, amelynek lakosai békében élnek a zsidókkal – még a modern autóutak mellett tanyázó beduin sátortáborokat sem zargatja senki… ám aki sosem járt mifelénk, ezt el sem tudja képzelni.

Nem hallanak arról sem, hogy hetente többszáz teherautónyi élelmiszer érkezik Izraelből Gázába, mert az ott élő emberek képtelenek eltartani magukat, a Hamasz irányítása pedig nem teszi lehetővé, hogy az övezet fejlődjön – hiszen a szegény embereket sokkal könnyebb meggyőzni arról, hogy az ő ellenségük Izrael, nem pedig a tudatlanság.

Arról sem esik szó, hogy a súlyosan sérült gázai civileknek Izraelben biztosítanak orvosi ellátást. Azt pedig végkép nem tudják az emberek, hogy Hamasz harcosa számára a helyi nők, gyermekek, és általában a civilek élő pajzsok, akik mögé bármikor elrejtőzhet – a rakétakilövő helyek éppen ezért játszóterek és mecsetek közelében vannak. Mindeközben az izraeli civilek a Hamasz számára épp olyan célpontok, mint az izraeli katonák. Olyannyira, hogy a Hamasz tévéreklámokban propagálja az öngyilkos merényleteket, a szlogen pedig: Izraeliek, álmotokban fogunk megölni titeket.”