„A Robinson Kruzo tehát egészen más, mint amit eddig ismerhettünk a Makámtól, nyomokban fellelhető benne némi íz a korai és a későbbi korszakokból, de ez csak azoknak tűnhet fel, akik behatóan ismerik az életművet. Itt már nem is beszélhetünk világzenéről, sokkal inkább olyasmiről, amit Krulik Zoltán jól ismer a magyar dalos és underground zenei hagyományainkból, és kapcsolódott is hozzá hosszú pályafutása alatt, bár ez eddig nem feltétlenül nyomódott át a felszínig, főleg nem markánsan. Most viszont kifejezetten megidéződik sok minden, amit szerettünk anno, az Európa Kiadótól a Quimbyn át a Kexig és Cseh Tamásig, mind zeneileg, mind pedig szövegekben.
Na igen, a szövegek! Krulik Zoltánnak elképesztő tehetsége van arra, hogy a legmarkánsabb dolgokat, politikát, kulturális mélységeket és magasságokat, forradalmakat és szerelmeket emeljen át téren és időn, és fogalmazzon meg szójátékokban, utalásokban, konkrét idézetekben és átemelésekben gazdag, ezért több szinten működő szövegeiben. Ez eddig is feltűnt a Makámot hallgatva, de sosem volt tán még ennyire megszólítva a felnőtt hallgató, mint ezen a lemezen, azért is, mert csupa olyan téma van körüljárva, amit mindenki átél, aki itt és most él, ebben a hazában. Aztán abban is újat hozott ez az album, hogy bár közreműködik a vokálokban Hornai Zóra, az énekesi posztot Krulik Zoltán végig magánál tartotta – és az eredményt hallva nagyon helyesen, ezek a hangulatok és történetek egyértelműen férfi hangot kívántak.”