Amikor hosszú évtizedek után először mutatnak be Budapesten Nyirő darabot – akkor a nézőtér csaknem fele üresen marad.
„Amikor az »antifasiszták« az Új Színház előtt őrjöngtek, több ezer magyar ember érezte úgy, hogy kötelessége odamenni, és megmutatni, hogy ez a maroknyi hisztériás kisebbség nem egyenlő a magyar, de még a fővárosi közvéleménnyel sem. Jól tették. Nyirő József újratemetésének megakadályozása ellen rengetegen tiltakoztak a legkülönfélébb internetes és sajtófórumokon. Tízezrek osztották meg a Facebook-on a székely apostol fényképét, vagy egy-egy sorát, szolidaritást vállalva a haló porában is űzött íróval. Jól tették.
És mégis, amikor az Új Színház jóvoltából hosszú évtizedek után először mutatnak be Budapesten Nyirő darabot - akkor a nézőtér csaknem fele üresen marad. Tudom, sokaknak elérhetetlen luxus manapság a teátrum. De tegyük szívünkre a kezünket: hát tényleg nincs pár száz ember abból a sok ezerből, akinek van 2600 forintja erre? Sem a - teljes joggal - piedesztálra emelt, a harcosan védett írózseni, sem az olyannyira várt fővárosi valóban nemzeti színház nem éri meg egy könnyű esti sörözés árát? Nem, ez nem pénz kérdése - hanem igényé.
Ha csak egyedi eset volna, ha nem látnám e rettenetes szellemi-lelki restség jeleit nap, mint nap a nemzeti oldalon, becsszóra nem pazarolnám a karaktert erre az ügyre. De látom. És a magamfajta billentyűzetkoptató embernek csak egyetlen alibije lehet arra, hogy egyszerű földi halandóként véleményt, sőt ítéletet mondjon ama »másik oldal« felett - ha a sajátjaival szemben sem helyezi lejjebb a mércét.
Alföldi Róberték színpadra rémálmodott perverzióit többnyire az a sokat emlegetett »liberális szürkeállomány« sem érti. De azért rendre megveszik a jegyet a Nemzetibe, ahol majd' minden előadás telt házzal megy. Mert nekik a saját mocskukra is van igényük - nekünk meg a saját értékeinkre sincsen.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Nemzeti Színház igazgatója szerint Cserhalmi „léleknyomorító igazodási kényszerek” mentén éli életét.
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
A rendező rájött, hogy amit gondol a világról, az kisebbségben van.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A decemberi országos bajnokságon újra szurkolhatunk neki.
