A kép nem túl biztató

„Mérhető formában megjeleníthető-e a sajtószabadság foka? Milyen ismérveknek kell megfelelnie egy adott ország sajtóhoz való viszonyának, hogy szabadnak nevezhető legyen a sajtó?

Ezt a »mérést« alapvetően két irányból végezzük. Az egyik jogi jellegű: a Médiatanács és a bíróságok döntéseinek elemzésével igyekszünk rámutatni a jogalkalmazási zavarokra, a törvény szövegétől, a korábbi jogalkalmazói gyakorlattól, illetve a médiaszabadság mércéjétől való eltávolodásokra. Azt azonban látni kell, hogy a médiaszabadság korántsem sorolható fel pontos elvárások listájaként, amiknek a szabályozásnak és a hatósági gyakorlatnak meg kell felelnie. Ennyiben nyilván szubjektív a mércénk; médiaszabadság az, amit az alkotmánybírósági gyakorlat és más emberi jogi döntések alapján médiaszabadságnak tartunk. Másrészt viszont ennél szélesebb értelemben is kíváncsiak vagyunk a médiaszabályozás hatásaira. Kérdőíves és mélyinterjús kutatásokkal térképeztük fel az újságírók és a médiavállalkozók véleményét, tapasztalatait a sajtószabadsággal, a szabályozással és általában a média helyzetével kapcsolatban. Készítettünk továbbá egy átfogó tartalomelemzést, ami a közéleti tartalmak változását vizsgálja a korábbi időszakhoz képest. Mindebből együtt elég jó képet kapunk arról, hogy hogy is áll a médiaszabadság. Ez a kép nem túl bíztató: hektikus, esetleges, az önmagával szembeni elvárásokat sem teljesítő szabályozás, a változások alapvetően negatív megítélése az érintettek minden csoportjában, az alapvető tájékoztatási funkciók elsorvadása a széles tömegeket elérő médiában. Sajtószabadság ott van, ahol a médiarendszer minden szereplője azonos és kiszámítható elbánásra számíthat a médiahatóság részéről, ahol az újságírók tudnak és mernek kritikusak lenni minden hatalommal szemben, ahol a médiavállalkozásoknak elegendő jól teljesíteniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek, és ahol a médiatartalom politikai és kulturális értelemben is széles választékot biztosít. Ezek feltétele és következmény is egyúttal az igényes közönség.

Mennyire szabad felméréseitek alapján a magyar sajtó? Az állami támogatások és a sajtó függetlensége között megfigyelhető valami összefüggés?

A sajtó szabadságát mi nem tudjuk és nem is akarjuk egyetlen számmal jellemezni, ezt megteszik az olyan nagy nemzetközi összehasonlítások, mint a Freedom House sajtószabadság-indexe. Félig szabad, ez volt a legutóbbi értékelés, és ezzel egyet is lehet érteni. Ott, ahol a piac és az újságírók tudnak és akarnak autonóm módon működni, azaz leginkább a nyomtatott és az internetes sajtó egy részében, a média jól működik. Ahol viszont a külső, politikai és gazdasági, gyakran egymással összekapcsolódó nyomások kizárják az autonómiát, ott a közönség vagy a valóság torz képét kapja, vagy a közéleti történésekkel egyáltalán nem foglalkozó, kockázatmentes tartalmakat. Az irányított állami reklámköltések természetesen ezt az autonómiát semmisítik meg, éppúgy, mint a piaci szereplőkkel megkötött átláthatatlan alkuk. A magyar gazdasági élet sajátossága továbbá, hogy az állami reklámköltéseknek egyúttal üzenetértéke is van: a többi reklámozó is jól teszi, ha kerüli a nem baráti médiumokat, és a pénzét a megbízható médiumokhoz csoportosítja. Ez különösen az olyan tartalomszolgáltatások számára jelent megoldhatatlan nehézséget, amelyeknél eleve nem túl nagy a reklámbevétel.

Sajtószabadság és függetlenség tekintetében mely európai országok a pozitív illetve negatív példák és miért?

A médiatörvény elfogadása óta megy a vita arról, hogy mennyire európai a magyar médiaszabályozás. Kezdettől fogva azt mondom, hogy ebben a formában a vita értelmetlen. Azzal, hogy összevadásszuk számos európai ország egy-egy médiajogi rendelkezését, még nem bizonyítottuk, hogy az azokból összetákolt törvény európai lesz. Éppen így az ellenkező állítás is igazolhatatlan. A médiatörvények illeszkednek egy jogi, piaci, kulturális közegbe, és még a törvényekbe írt szavak alatt is mást értünk itthon, mint mondjuk az Egyesült Királyságban. Vannak jó törvények és vannak jól működő hatóságok, az angol vagy a német szabályozás sok tekintetben példaértékű, de mindenhol vannak kifogásolható elemek is. Végső soron szinte minden törvény minősége azon múlik, hogy kik kapják a kezükbe, kiknek kell azt végrehajtaniuk. Ez a mostani médiatörvényekre éppen nem igaz, ezekből nem lehet jót kihozni.”