Az elveszett juhok

„Nem hagy nyugodni valami. Az előző bejegyzésben Orbán Viktor miniszterelnök szeptember 29-i szoboravató beszédének biblikus-messianisztikus hangját kifogásoltam, de a legfontosabb kérdést nem érintettem: a sugárzó elégedettséget. Miniszterelnök úr, mint mondja, elszámolni érkezett Ópusztaszerre, elszámolni azokkal, akiket az ő gondjaira bíztak: »Elszámolni jöttem ma Önökhöz, és elszámolni jöttünk össze mindannyian. Elszámolni a ránkbízottakkal. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, ma nyugodtan vethetünk számot magunkkal, s mondhatjuk egymásnak: örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat.«

A Turul szobor, mint megtudtuk, a Nemzeti Összefogás Emlékműve, amely »arra figyelmeztet, hogy minden magyar elszámolással tartozik minden magyar felé.«

Ez az a mondat, amiért vissza kell térni erre a fontos miniszterelnöki beszédre. Nem vonom kétségbe a státusztörvény értékeit. Amíg azonban Magyarországon óránként öt abortuszt végeznek, addig Magyarország miniszterelnöke nem jelentheti ki felelősséggel azt, hogy »örüljetek, mert megtaláltuk az elveszett juhokat.«”