A lépfene támadta meg az embereket, akik mind a teremtőnél kötöttek ki
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
Az utóbbi évek legjobb koncertélményét kaptam, számomra is teljesen meglepő módon.
„Beváltottuk ígéretünket, és péntek este leugrottunk az Akvárium klubba, hogy együtt veszítsük el eszméletünket a mezőtúri Esti Kornél zenekar, és az új Ep-jét (értsd: kislemez) bemutató Hangmás társaságában. Hajtás után beszámolunk kegyetlenül. Az estét a Cante Diem nevű formáció nyitotta, szerény számú, ámde annál lelkesebb közönség előtt. Megmondom őszintén, életemben nem hallottam róluk, és egy Nirvana- feldolgozáson kívül több dalt nem is sikerült elcsípni a műsorukból. Azt azonban megjegyezhetjük: a basszusgitáros csajszi nagyon csini volt.
Ezt követően, fél 11 magasságában lépett színpadra az Esti Kornél, akiknek jómagam is komoly hype-ot csináltam az elmúlt hónapokban, miután először futottam velük össze »szemtől-szemben« a VOLT Fesztiválon. A srácok tegnap este 100%-ig rászolgáltak a beléjük vetett bizalomra, sőt! A helyzet az, hogy az utóbbi évek legjobb koncertélményét kaptam, számomra is teljesen meglepő módon.
Sohasem értettem, hogy mit is jelent az valójában, mikor rámondják egy fiatal zenekarra, hogy »milyen lelkesek«. Lehet egy fiatal zenekar nem lelkes? Persze, csak akkor apuci garázsán kívül messzebbre nem jutnak. Aki be akar kerülni a Nagy Könyvbe, showbizniszbe, nevezzük bárminek a hazai könnyűzenei vérkeringést, annak igenis gürizni kell, koncerteken pedig ugyanúgy kiszolgálni a kvázi rajongókat, mint megragadni a csak arra tévedő nézők figyelmét. Aztán tegnap este megértettem mi is ez a sokat emlegetett »lelkesség«.”