Vannak akik még szeretik a faxot

„Tapasztalataid pontosan modellezik, hogy milyen változások történtek a kommunikációs iparban, a médiában, a technológiákban. Ezek alapján nem is tűnik úgy, hogy lassan másfél évtizede ugyanazon a munkahelyen vagy.

Igen, minden megváltozott, és ez jó helyzet, mert házhoz jön a kihívás. Másfelől meg sokkoló az ütem. Szoktunk is kicsit nosztalgiázni, hogy milyen jó volt, amikor este nem zaklattak minket. Aztán közben persze kiderül, hogy milyen jó, hogy nekünk is van lehetőségünk este zaklatni bárkit, hiszen ha este 11-kor indul egy hír, ami nem igaz, akkor este 11-kor tudunk szólni. Az online felületnél nem kell várni egy napot, hogy javítsák. Régebben letisztultabb volt az, hogy melyik újságíró milyen témáról ír, de ők is egyre több mindennel kénytelenek foglalkozni, hiszen egy-egy szerkesztőség kisebb létszámmal kénytelen működni. Nekünk tájékozottnak kell lennünk, hogy egy újságíró hogyan viszonyul egy adott témához. Ha tudom, hogy nem szeret egy bizonyos színházi produkciót, akkor nem fogom azzal zaklatni, hanem megpróbálok egy olyan zenei programot kiválasztani, amire felcsillan a szeme. Muszáj személyre szabni a sajtóanyagot is.

Hány újságíróval van olyan kapcsolatod, akiről tudsz ilyen dolgokat?

Inkább azt mondanám, hogy tudom, hogy kit mivel ne zaklassunk. Ha olvassa az ember az írásait vagy beszélget vele, akkor abból kiderül. Nekik is nehéz most, hiszen a kényelmes aranykornak, amikor valaki például színházról írt, és csak arra küldték, vége, és most kiküldik »valami fesztiválra« is.

Ez a tudás fejben van, vagy táblázatban?

Fejben. Ezek zömmel személyes kapcsolatok, van, akivel már 14 éve együtt dolgozom. Segítjük egymást, szinte együtt töltjük a nyarakat, és így számos esetben már nem csak munkával kapcsolatosan beszélgetünk.

Hány emberrel állsz kapcsolatban?

Több százzal. A szűk kör, aki kultúrával foglalkozik, nyolcvan-száz, de a többiekről is tudok egy-két infót, hogy mondjuk, az előző évben mi tetszett nekik. Tudom például, hogy a Petőfi Népe miről szokott írni, ezeket figyelembe veszem.”