Azeri szélhámosság, magyar... mi is?

„Persze lehet példálózni néhány projekttel, de ettől még tény, hogy a dicsőséges 2009-es évben a teljes magyar exportnak az 1 ezreléke ment az azeri piacra. Ez volt kimagaslóan a legjobb éve a külkereskedelmi kapcsolatoknak, az import részaránya pedig ennél az aránynál is nagyságrendekkel kisebb. Nemzetgazdasági szinten nézve gyakorlatilag olyan, mintha a két ország nem is létezne egymás számára.

Nem kell hozzá nagy gazdaságdiplomáciai szakértőnek lenni, hogy belássuk: egy ennyire indifferens viszony mélyítésének harmatgyenge katalizátora egy gyilkos átadása. Amennyiben egyszerű börtönváltásról van szó, akkor ennek nincs különösebben nagy gazdasági, politikai értéke, ha pedig Azerbajdzsán megszegi a szavát, akkor egészen új helyzet áll elő. Képzeljük csak magunkat az azeri fél helyébe: miután átvágták a partnerüket, vajon mernek-e az ő hitelezőivé válni? Ők megkaptak mindent, amit rövid távon ettől a kapcsolattól remélhettek, az amúgy sem létező bizalomnak pedig vélhetően évekre lőttek. Legfeljebb abban lehet reménykedni, hogy egy Alijev kaliberű vezérben a betyárbecsület felülírja a racionalitást.”