Szövegek és olvasatok – megjegyzések Gerő András cikkeihez

„A kulcskérdésre, ti. hogy hol kell megvonnunk az antiszemitizmus határvonalát, nem könnyű válaszolni. (A magasugrásban sem 5 centiméterre, vagy 5 méterre teszik a lécet, mivel az egyiket bárki könnyedén átlépné, a másikat viszont senki sem tudná átugrani.) Nyilvánvaló, hogy különbség van egy zsidóvicc recitálása és egy antiszemita motivációjú utcai támadás között, hogy az ennél súlyosabb esetekről már ne is beszéljünk. Ám az az állítás, hogy a Tanácsköztársaság népbiztosainak több mint kétharmada zsidó származású volt, önmagában éppúgy nem antiszemita (vagy filoszemita) töltetű, mint ahogy nem feltétlenül filoszemitizmus (vagy antiszemitizmus) az, ha megállapítjuk, hogy a magyar Nobel-díjasok és olimpiai bajnokok között jóval több zsidó származású honfitársunk van, mint azt az országos arányszámuk sugallná.

Ha komolyan vennénk Gerő András szövegkritikai módszerét, akkor valójában egyetlen olyan állítást sem tehetnénk, amelyben előfordul a »zsidó« szó mint a társadalmon belüli kört (akár egyszemélyes halmazt) definiáló kifejezés, anélkül hogy fejünkre idéznénk az antiszemitizmus vádját. Hiszen az antiszemita szöveghagyományban magához a »zsidó« szóhoz is negatív konnotációk társulnak. Gerő azonban megfeledkezni látszik arról, hogy Magyarországon más szöveghagyományok is élnek, s ezekben sem a szóhoz, sem a szót tartalmazó mondatokhoz nem tapad antiszemita értelmezés. Ilyen például per definitionem a történeti értekező próza – és Romsics írásai természetesen ebben a kontextusban értelmezendők –, amelynek szabályai megkövetelik a »harag és részrehajlás nélküli« tudományos tárgyalásmódot, s amely nem mondhat le arról, hogy a köznyelvben esetleg sztereotipizált kifejezéseket visszanyerje a racionális értelmezés számára. Anélkül, hogy elmerülnék a példák tengerében, csak annyit említek, hogy a tudományos próza teljes joggal alkalmaz olyan, a társadalom egyes csoportjait jelölő – bizonyos szöveghagyományokban negatív konnotációkkal terhelt – kifejezéseket, mint (betűrendben) »cigány«, »fasiszta«, »kommunista«, »náci«, »nyilas«, »paraszt«, »szovjet« stb. Ha nem így tenne, azzal vagy tabusítaná a fenti kifejezéseket, vagy – ami ugyanilyen rossz – végleg kiszolgáltatná azokat a különböző elfogult értelmezéseknek.

Hogy tehát hová tegyük az antiszemitizmus »mércéjét«, azt – két cikke után már biztosan állíthatjuk – valóban nem Gerő András útmutatásai alapján kell meghatároznunk. Természetesen nem a személye, hanem szakmailag hibás módszerei miatt. A szerzői szándékot semmibe vevő, megtévesztően szelektív szövegválogatásai, önkényes szövegértelmezései, a közmegegyezéssel ellentétes, zavaros fogalomhasználata, megalapozatlan következtetései és sorozatos önellentmondásai azt bizonyítják, hogy e téren nem bízhatunk meg az értékítéletében. S ha ő mindezt úgy fogja fel, hogy »intellektuális, érvelt álláspont«-jára ellenfelei »izomból elutasítóan« reagálnak, azzal tulajdonképpen maga vágja el a vita fonalát.”