Számomra a legszomorúbb az, hogy a magyar embernek lassan huszadrangú problémája is nagyobb lesz annál, mint hogy bort válasszon magának. Interjú.
„Volt már nagyon rossz menüsort felszolgáló borvacsora?
Volt, persze. Minden évben van egy-két alkalom, amikor nem sikerül. Azt hiszem, hogy akkor talán félreértik a bort, rosszul ragadják meg a témát. De azért nem ilyen súlyos ügy ez. Nagyon jók ezek a klasszikus borvacsorák, és hogy csináljuk a párosításokat, de ha őszintén belegondolunk, be kell látni, hogy nincsenek már tabu témák. Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna egy desszerthez száraz vörösbort adni, mindenki inkább valami illatos édes fehérborra asszociált. Emiatt manapság már nem fordulnak elő igazán nagy tévedések. Ráadásul van, aki csak fehér bort iszik mindenhez, bármilyen étel legyen az, mert ő azt szereti. Van, aki pedig csak vöröset hajlandó akár a halhoz, tenger gyümölcseihez is. Lazábban kell ezeket a szabályokat kezelni manapság.
Sokfelé jár az országban, bizonyára sok mindent tapasztal. Milyen ma a borivó közönség Magyarországon?
Kényelmes helyzetem van, mert általában borklubokba, borkedvelők közé, vagy olyan emberekhez hívnak, akik a borral professzionális szinten foglalkoznak. Ezekben a körökben teljesen rendben van minden. Inkább az úgynevezett »nagyközönséggel« van időnként problémám. Még mindig nagyon sokan csak az édes bort kedvelik, és még mindig nagyon sok az olcsó bort fogyasztók száma. Nyilván ez nem csak az ő hibájuk, az ország gazdasági helyzete is indokolja ezt. Számomra a legszomorúbb az, hogy a magyar embernek lassan huszadrangú problémája is nagyobb lesz annál, mint hogy bort válasszon magának. A kereskedők statisztikái is azt mutatják, hogy évről évre lejjebb csúszik az a határ, amire az átlagember azt mondja: eddig elmehet a borvásárlásban, efölött pedig egy fillérrel sem ad többet. (...)
Mik a tervei a jövőre nézve?
Csak apró terveim vannak mostanság. Kicsit félek a közeljövő magyarországi gazdasági helyzetétől, ezért inkább óvatosságra intem magam. Ha vannak is javuló tendenciák, azok még nem olyan jelentősek, hogy óriási tervekre késztessen bennünket. Bölcsebb megoldás, ha kivár az ember. Apróbb dolgokat persze meg lehet tenni: kisebb gép-beruházások, épület-karbantartás, felújítás. De velejéig nyúló, nagy dolgot most nem merünk bevállalni. Többek közt azért sem, mert nekünk is megcsappantak a pénzügyi lehetőségeink a válság miatt. Ez igenis érezhető.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
Negyven év után először történt meg az, amire kevesen számítottak: egy másik karácsonyi klasszikus került a Billboard globális listájának élére Mariah Carey slágere helyett. Mutatjuk az első tíz helyezettet.
Az Európai Unió érdemi megreformálása érdekében a politikai táborokon átívelő szövetség- és kompromisszumkeresés ma sem a puhaság, hanem a józanság jele lenne. Prőhle Gergely írása.
