Placebo a Szigeten

„Az idei Sziget Fesztiválon még a megszokottnál is több a visszatérő vendég, az élen a hetedik magyarországi koncertjét adó Placebóval, és az elmúlt évtizedek fejleményeit ismerve ez a hetes gyanúsan magas szám, bár Depeche Mode Ország lakosainak koncertre járási szokásait tekintve talán mégsem. Ha már ennyiszer láthattuk őket, akkor azt is megtapasztalhattuk, hogy a világ legnazálisabb énekhangjával rendelkező Brian Molko és társai hogyan unják meg a bizniszt: amíg a 2001-es és 2003-as bulik még egy lelkes, lendületes együttest prezentáltak, addig a későbbi fellépéseiken már unott, kelletlenül dolgozó, megfáradt irodai alkalmazottakhoz hasonlítható zenészeket láthattunk. A másfél órás játékidőt korábban nem egyszer direkt elcsaló rocksztárok becsületére legyen mondva, hogy ezúttal már fél 10-kor a Nagyszínpadon álltak, és ott is maradtak nagyjából 11-ig. A hangzás is rendben volt, a hozzáállással sem volt gond, sőt néha kifejezetten élvezni látszottak azt, hogy tízezrek előtt játszanak rockslágereket.

Noha a legutóbbi album, a Battle For The Sun már jó három éve megjelent, még mindig egy kicsit úgy tűnt, mintha a Placebo ezt a lemezt promótálná, ugyanis öt számot adtak elő róla, akárcsak az eggyel azelőtti Medsről. Az őket naggyá tevő korábbi albumokat viszont eléggé hanyagolták, a Without You I’m Nothingról például egyetlen szám csendült csak fel (naná, hogy nem a Pure Morning); megkaptuk továbbá a már menetrendszerűnek tekinthető Kate Bush-feldolgozást, a ráadásblokkba pedig még egy friss szám is belefért a jövőre esedékes új lemezről – nem is volt rossz, csak épp olyannak tűnt, mintha a Black-Eyedot és a Special Needst gyúrták volna össze. A záró Infra-Redet követően aztán meghajolt a három plusz három zenész (köztük a látványelemnek sem utolsó hegedűs-szintis csaj), s ekkor talán nem egy néző fejében hangzott el olyan kántálás, mint a diadalmas általános iskolai focimeccsek szurkolótáborainál (»Érik a nyolcadik! Érik a nyolcadik!«), és egyáltalán nem kizárt, hogy inkább előbb, mint utóbb megint látjuk őket. Mondjuk a 2014-es VOLT Fesztiválon.”