„De ha valami igazán szemétre való, akkor az éppen az amerikaiak beteges fogyasztási mániája, ami éppen úgy tetten érhető a károsanyag-kibocsátásban, mint az emberi viselkedés egyre torzabb megnyilvánulásaiban. Ez a fogyasztói viselkedés globális mintaként van jelen, milliókat taszítva a negatív önértékelés mechanizmusán keresztül depibe. Miközben másik milliók meg attól »boldogok«, hogy ugyan ne járjon már mindenkinek alapszintű egészségbiztosítás, de öt tévé az jobb, mint a négy.
Ez a fenti adat gondolom a mindennapokat reprezentálja, de ha valaki izgalomban lévő fogyasztót akar sasolni, sasoljon a »fekete péntek« idején. A kedves amerikaiak még lőnek is, ha nem jut nekik elég LCD-tévé meg lézerkard. Amúgy kiskoromban sose tudtam eldönteni, hogy melyik színű a kedvencem.
Sosem értettem meg, hogy egy négytagú családnak miért kell hat autó, darabonként hatezer köbcentis motorral. Sosem értettem meg azt sem, hogy szintén ennek a családnak miért kell ötszáz négyzetméteres ház. A sok is kevés, de persze tudom én, hogy világgazdaság meg növekedés meg »élménytársadalom«, és hogy végre felszabadult az individuum, a javak tesznek valakivé a senkiből.”