„A huszadik század totalitarizmusa, határmódosítások sem tudták megsemmisíteni a vármegyerendszert. És a legnehezebb időkben hordozta azt az önkormányzatiságot, amely néha a valós, máskor a látszat végrehajtásokban engedte továbbélni a központi hatalomtól elrugaszkodni képes helyi önszerveződéseket.
Ezekkel nem számolni történelmietlenség. Ez a magyar államiság. Ez István király és műve. De maradhatott volna-e mindez Isten nélkül? Ha igen, akkor Istenen kívül került a magyar történelem, ha nem akkor mégiscsak benne lenne ez Isten »tudásában«. Abban a szeretetben, amelyben sikerült újrafogalmazni a történéseket Isten jelenlétében. Ennek legszebb példái épp a reformáció irodalmában lelhetők fel. A miért kérdésekre Istenben keresték a választ. S ebben keresztyén/keresztény volt Magyarország. Az a szellemi, lelki magyarság, amely a szellem legjobbjaival az örökkévaló akaratban próbálta megtalálni a mindenkori érvényes választ az élet kihívásaira.