Lesz-e keresztény Magyarország?

„A huszadik század totalitarizmusa, határmódosítások sem tudták megsemmisíteni a vármegyerendszert. És a legnehezebb időkben hordozta azt az önkormányzatiságot, amely néha a valós, máskor a látszat végrehajtásokban engedte továbbélni a központi hatalomtól elrugaszkodni képes helyi önszerveződéseket.

Ezekkel nem számolni történelmietlenség. Ez a magyar államiság. Ez István király és műve. De maradhatott volna-e mindez Isten nélkül? Ha igen, akkor Istenen kívül került a magyar történelem, ha nem akkor mégiscsak benne lenne ez Isten »tudásában«. Abban a szeretetben, amelyben sikerült újrafogalmazni a történéseket Isten jelenlétében. Ennek legszebb példái épp a reformáció irodalmában lelhetők fel. A miért kérdésekre Istenben keresték a választ. S ebben keresztyén/keresztény volt Magyarország. Az a szellemi, lelki magyarság, amely a szellem legjobbjaival az örökkévaló akaratban próbálta megtalálni a mindenkori érvényes választ az élet kihívásaira.

Mindaddig, amíg ez az igény újra feltámad, lesz keresztyén/keresztény Magyarország. Nem biztos, hogy megtér mindenki, de a keresztyénséget az az igény jelzi, amely késztetést érez, hogy hirdesse a megtérés evangéliumát a nemzet, sőt a föld végső határáig. Míg Krisztus eme parancsának belső késztetése embereket mozgat, addig nem elveszett sem az evangélium, sem a keresztyénség ügye. A keresztyén/keresztény Magyarországé sem.”