„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Mégis, mit lehet itt méregetni? Amit az egyik oldal „jogos elégtételként” üdvözöl, azt a másik oldal egy „szerencsétlen aggastyán meghurcolásának” minősíti. Abszurd.
Sorra kerülnek elő a kivénhedt nácik és kommunisták, akiket aztán szép sorjában fel is jelentgetnek. Mi lenne velünk a Jobbik vagy Efraim Zuroff nélkül? Párosával találják meg őket, hogy aztán egymáshoz lehessen méregetni a tetteiket. De mégis, mit lehet itt méregetni? Amit az egyik oldal „jogos elégtételként” üdvözöl, azt a másik oldal egy „szerencsétlen aggastyán meghurcolásának” minősíti. Abszurd. Az aljas gyilkos az aljas gyilkos, függetlenül attól, hogy milyen ideológia nevében és kiket kínzott, ölt vagy öletett meg. Sem egy náci, sem egy kommunista gyilkost nem fogok megsajnálni azért, mert kilencven-akárhány éves, annál is inkább, mert úgysem fogják egyiküket sem lecsukni, meghurcolásuk legfeljebb a nyilvános bírósági eljárásból áll. A felelősségre vonás célja az ő esetükben már korántsem az, hogy megbánják a tetteiket (egész életükben nem bánták meg), és többet ne csináljanak ilyet (szerencsére már nem is tudnának). Sokkal inkább a társadalom igazságérzetének helyretételéről van itt szó. De hogyan lehet helyre tenni az igazságot, ha a kettős mércére nagyon is erős igény mutatkozik?
Első felvonás: Képíró és Biszku. Képíró épp csak megérte a felmentő ítéletet, Biszku ellen pedig nevetséges módon először a kommunista bűnök tagadása miatt indult eljárás. A rendszerváltást követő húsz évben – miközben hasonló kaliberű bácsikák (lassan fogyatkozó számban) vígan élvezték békés nyugdíjas éveiket – odáig tudott eljutni a magyar törvényhozás, hogy büntetni rendelte a holokauszt meg a kommunista bűnök tagadását. Ez még pótcselekvésnek is szánalmas. Valószínűleg ilyesmire gondolt az ügyben eljáró bírónő is, amikor a vonatkozó törvényhely kapcsán (másfél éve!) Alkotmánybírósághoz fordult, és annak döntéséig az eljárást felfüggesztette.
Kemény dió lehet ez a Btk. 269/C §, hogy így beletörik a bicskája az alkotmánybíróknak. Ha már legutóbb a bírák nyugdíjazása ügyében ellent mertek mondani a kormánynak, nem értem, ehhez a szimbolikus jelentőségű ügyhöz miért nem fűlik a foguk. Pedig megmutathatnák végre, hogy milyen szólásszabadság van itt. Hadd mondjon mindenki a holokausztról vagy a kommunizmusról amit akar; a szájkaratésok helyett a csendben lapító valódi bűnösök valódi bűneivel kéne foglalkozni.
Biszkunak nyilván nem a kommunista bűnök tagadása a valódi bűne, szóval meg is értem, ha ebben a tragikomikus ügyben döntéshozás helyett inkább szeretné megvárni a bíróság, míg Béla bácsi távozik az élők sorából. De hogy az ügyészség miért vár ugyanerre, azt nem tudom hova tenni. Miután húsz éves késéssel végre megszületett az emberiesség elleni bűncselekmények elévülését kizáró és a kommunista bűnök üldözését lehetővé tévő törvény, a jobbikos komcsivadászok nem haboztak feljelentést tenni Biszku ellen a valódi bűnei miatt. Az ügyészségen azóta is egyre csak nyomoznak és nyomoznak, de vádemelés sehol. De milyen bizonyítékokat kereshetnek ilyen sokáig? Közismert például az a dokumentum, amelyben Biszku szigorúbb büntetéseket követel a forradalmárokra.
Második felvonás: az újabb előkerült páros, Mátsik és Csatáry. Nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy az egyik legkeresettebb náci bűnös vígan éldegél Magyarországon. Úgy tűnik, Efraim Zuroff – aki Képíró felmentése után még igazságszolgáltatásunk függetlenségét is megkérdőjelezte – adott még egy esélyt a magyar bíróságoknak; feljelentette Csatáryt, aki egyébként bizonyítékok tömege alapján tényleg jóval biztosabb fogásnak tűnik, mint Képíró. Kérdés, megéri-e még az ítéletet? A biztonság kedvéért házi őrizetbe helyezték, hogy meg ne szökjön. Így legalább szélsőjobbos szervezetek szégyenszemre szimpátia-vigyázbanállást szervezhettek a „szegény meghurcolt hazafi” lakása előtt. Az öreg talán még egy könnycseppet is elmorzsolt a szeme sarkában.
Mátsikra is kíváncsi lennék, mennyire hatódna meg, ha az ügyész olyan kíméletlen vádbeszéddel tisztelné meg, mint amilyeneket ő adott elő '56 után. Már ha eljut a dolog egyáltalán a tárgyalásig, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint valahogy a kommunistákat nem olyan könnyű bíróság elé állítani Magyarországon, mint a nácikat. Van is egy valóságshow-ötletem a döglődő közmédia számára: zsuppolják be Mátsikot és Biszkut egy villába, ahol szépen elvitatkozhatnának arról, hogy Mátsik csak parancsot teljesített, Biszku pedig kikérné magának, hogy ő beleszólt volna a „független magyar bíróságok” munkájába. Kíváncsi vagyok, melyikőjüket szavazná ki előbb a közönség – mindenesetre ez még jobb lenne, mint a házi őrizet.
Hogy hány felvonása lesz még a drámának? Nem tudjuk, de már biztosan nem sok: a felelősségre vonás késve kezdődött, és nem úgy néz ki, mintha meghozná a katarzist.