Jubileumi turnéval érkeznek a német tökfejek!
Legendás power metal zenekar érkezik Budapestre, hogy fennállásának 40. évét ünnepelje, méghozzá a Beast in Black társaságában.
Snoop Dogg tényleg bikaerős összeállítással érkezett, viszont az az egy-két reggae-s szám sajnos pillanatok alatt képes megölni a bulit.
„A ceremóniamester, azaz maga Snoop Dogg hagyományosnak tűnő szerkóban érkezik a színpadra, csak éppen csillogó gyűrűkkel és egyéb csillogó kiegészítőkkel. Mellette fellép egy csomó mc, akiknek elvileg az lenne a dolga, hogy feltüzeljék a közönséget, ehhez képest alig kapnak szerepet. Néha belemagyaráznak a számokba, de korántsem szántják fel a színpadot. Emellett időnként egy-két táncos lány kóvályog fel, akikre alig adtak ruhát ebben a hidegben. Viszont - mint azt egy szám ki is fejti - ez a hatalmas slepp is csak a Snoop-figurát erősíti. Elhangzik többek között a Sweat, ami alatt egy kutyamaszkos statiszta egy hatalmas dzsointot hoz a színpadra; az eredetileg Katy Perryvel közös California Gurls alatt pedig végig bohóckodnak vele; nem sokkal később megkérdezi, hogy valaki nem szívna-e. Erre sajnos egy lassabb reggae-szám következik, amit nemsokára már Snoop Lionként fog előadni; de csak az derül ki belőle, hogy a reggae-vel ebben a formában 2012-ben nem érdemes foglalkozni. Nem sokkal később egy karlengetős szám következik, aztán az I Wanna Fuck You hozza vissza az erőt a koncertbe. Azt az erőt, amitől mindenki úgy érezheti, hogy bejött neki az élet, egy kis White Party, egy kis bolyongás a Hajógyárin, egy lefulladt feltuningolt autó, vagy nagyobb mellű csaj, ilyesmi.
Snoop Dogg tényleg bikaerős összeállítással érkezett, többek között elhangzik a Justin Timberlake-kel közös Signs is, úgyhogy Timberlake csillogásából és varázsából is hullik ránk egy kevés; viszont az az egy-két reggae-s szám sajnos pillanatok alatt képes megölni a bulit. A koncert végére például egy olyan számot választottak, ami többek között a We Are The Worldöt juttatja eszembe, és aminek naiv hippiségével viszonylag nehéz összeegyeztetni a korábbi drogos, pinázós világot. A szám végére mindenesetre ezüstös konfettiket lőnek fel a hangosító pultból. Aztán előkerült még egy Bob Marley-klasszikus is, amit csak neki lehet elnézni, ha másért nem, hát azért, mert évtizedek óta masszív fűfogyasztó, és mert egy csomó országból kitiltották az utóbbi időben illegális szerbirtoklás miatt.”