VOLT 3.nap, beszámoló

„Tegnap, miközben kószáltam a fesztiválon, nagy felfedezést tettem: unom a programot. Évek óta, mindig, mindenhol ugyanazok a zenekarok. Még ha imádnám is az összeset - ahogyan nem imádom -, még akkor is bőven megunnám őket. Történt már ilyen, hiába óriás kedvenceim, mégsem érzek nagy késztetést már egy ideje, hogy Quimby koncertre járjak.  Sok volt, meguntam. A fesztiválfelhozatal pedig elég egysíkú, amiben különbözik az egyik a másiktól csak az, hogy míg az egyiken 6-tól játszik a Kiscsillag, addig a másik 22-re teszi őket. Ennyi a változatosság. (...)

De térjünk vissza a fesztiválra. Ákos profi koncertet nyomott, fellépésének én csak annyiban örültem, hogy míg a tömeg a nagyszínpad előtt táncikált, addig megint élhető volt a fesztivál többi része. Hagyomány okán belenéztünk Nagy Feró műsorába is, és szomorúan állapítottuk meg, hogy a mulatóst zabálja a nép. A teltházhoz ez kell, meg Ákos.

Ennyi nyafogás után felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi volt jó ebben a péntekben? Hihetetlen, de erre is van válasz, mert volt jó, mégpedig a nagyszínpadon túl lévő kis francia kajálda. A báránykolbászt nem mertem kipróbálni - vannak dolgok, amikkel jobb, ha óvatos az ember -, de náluk megettem életem első fesztivál giroszát, fűszeres marhahússal, friss zöldségekkel és mértékkel kért csípős szósszal. Finom volt, szokatlanul finom, de egy dolgot nem árt tudni: az ő csípősük tényleg csíp, nem kicsit. Aki kényes rá az jobb, ha semennyit nem kér a kajájára, vagy ha kockáztat, akkor nyugodtan kérjen mellé báránykolbászt is.”