Menned kell, Csanád!

„Hát, akkor szólaljunk meg. Ha máshol nem lehet, akkor itt a Facebookon. Mert nem lehet hallgatni. Mert éveken át megszólaltam sokkal kisebb súlyú ügyekben is. Mert írtam Csanád könyvébe is – és akkor még azt hittem, az igazat. És Ti, nagyon sokan hittetek nekem, hitelt adtatok a szavaimnak. És megosztottátok, továbbadtátok ezeket a szavakat, ezzel közösséget vállaltatok velem és a mondanivalómmal. Ha én hazudtam volna - akkor Benneteket is hazugságba rántalak. Hát, ezért nem hazudtam én soha. Hát, ezért kell mindig, minden körülmények közt igazat mondania annak, akinek a legkisebb hitele is van mások előtt. Erről és csak erről szólt Most Szegedi Csanád ügye. És ezért nincsen már magyarázat. Nincsen mentség, sem mentő körülmények. (...)

Ama bizonyos felvételt mindenki ismeri, ahogyan annak előzményeit is. Azok közé tartoztam, akik feltétel nélkül kiálltak Szegedi Csanád mellett, mikor fény derült arra, amit közülünk senki nem válogathat meg – az őseire. Nem írom le azt az álszent hazugságot, hogy engem nem érdekel egy ember származása, mert ez egyszerűen nem volna igaz. Mindannyiunkat érdekel. Nem csak a radikális, de ama »polgárinak« nevezett jobboldalon is – csak ők legfeljebb a kocsmaasztal fölött összehajolva mernek pár feles után erről sugdolózni. Akikről pedig susmorognak – nos, őket érdekli a legjobban.

Ugyanakkor hiszem, és a mai napig vallom is: aki letett a nemzet asztalára annyit, mint Csanád, annak a teljesítményét nem negligálhatja az, hogy ki volt a nagyapja, nagyanyja. A felmenők etnikuma, vallása, de még esetleges bűneik sem vehetik el a szemünkben egy ember becsületét. Azt csak ő maga teheti meg. És Csanád pontosan ezt tette ama ködös 2010-es őszi napon azon a borsodi tanyán. (...)

Szegedi Csanád nélkül ma nem lenne Jobbik. Ezt jól jegyezze meg mindenki, aki az elmúlt hetekben habzó szájjal gyűlölködött ellene. De ezek után meg Szegedi Csanáddal együtt nem lehet Jobbik – ezt meg neki kell végig gondolnia.”