A virtuális lincselés kora: az erkélypolitika és az új digitális embertípus

„A budapesti migrációellenes tüntetésen lezajlott »erkélyjelenet« – ahol Magyar Péter videózta az alatta elvonuló, őt hazaárulózó tömeget, majd teátrálisan szívecskéket formált a kezeivel – sokkal mélyebb társadalmi diagnózist rejt magában, mint egy egyszerű politikai adok-kapok. Ez az esemény és annak utóélete hivatalosan is a színpadra léptette a digitális kor új, veszélyes teremtményét: a történelem nélküli, virtuális térben tenyésztett embert.

Míg a háttérben a Tisza Párt operatőrei, vágói és tartalomgyártói azon dolgoztak, hogy a nyers valóságot saját narratívájuk szerint manipulálva nevetségessé tegyék a politikai ellenfeleket, a kommentmezőkben beindult az igazi pusztítás. Íme, nem kellett sokáig várnunk: a korábbi politikai rendszerekben zsírosra hízott és szocializálódott régi pártvezérek mellett megjelent egy középiskolásnak tűnő fiatalember képében az új ember – a Homo digitalis –, akit ez a perverz, algoritmusokra épülő hatalmi gépezet nevel ki, formál meg, és ruház fel hamis életcéllal.

Ez a Z generációs, illetve a digitális kultúrában gyökeret vert új embertípus egy ijesztő lélektani határvidéken egyensúlyoz: a totális nihilizmus és a gátlástalan nárcizmus mezsgyéjén.

A közösségi média által felhangosított egocentrizmus megköveteli a csalhatatlan bálványokat. Ez az embertípus a Vezér tévedhetetlenségében és vizuális ragyogásában valójában a saját vélt intellektuális felsőbbrendűségét ünnepli. A politikus rajongása nárcisztikus önimádat: »aki vele van, az okos és trendi, aki ellene, az megsemmisítendő«.

Számára nincsenek szilárd elvi alapok, nemzeti sorskérdések vagy mély ideológiai meggyőződések. A működését a tiszta tagadás (a nihil) hajtja. Nem építeni akar, hanem rombolni. Mivel nincsenek belső erkölcsi gátjai, a politikai nézeteltérést azonnal morális gátlások nélküli karaktergyilkossággá és lincseléssé silányítja.

Ennek az új embernek a legnagyobb tragédiája és egyben legveszélyesebb fegyvere a teljes történelmi amnézia. Úgy él a jelenben, mintha a világ vele kezdődött volna. Az elmúlt 16 év politikai csatáiból semmit sem tanult – hiszen jórészt végig Legózta – de ami még ijesztőbb: teljesen hidegen hagyja a korábbi időszakok története is. Nem ismeri, és nem is akarja érteni a 2002 és 2010 közötti időszak morális és gazdasági csődjét, sem a múlt baloldali kormányzásainak történelmi szörnyűségeit és hazugságait.

Számára a múlt nem létezik, a jövő pedig lényegtelen. Számára az egész politika nem más, mint egy buli, egy jól megvágott TikTok-videó, egy múló flash, valami, ami pusztán az éppen fennálló ellen van. Céljai nincsenek, történelmet nem ír – kizárólag a pillanatot fogyasztja, és a pillanatnak él.

A Tiszás gazdák és az online tér manipulátorai pontosan felismerték ezt a sebezhetőséget. Tudatosan idomítják és hergelik ezt a tömeget arra, hogy a virtuális térben gondolkodás nélkül szétmarangoljanak mindenkit, aki megengedi magának azt a pimaszságot, hogy kritizálni meri a Vezért.
Ha egy újságíró, egy elemző vagy egy civil állampolgár kérdéseket tesz fel, vagy ellenvéleményt fogalmaz meg, az idomított algoritmus-hadsereg parancsszóra lepi el a kommentszekciókat. Nem érvelnek, hanem megsemmisítenek: gúnnyal, vágott videókkal, mémekkel és alpári agresszióval teszik nevetségessé az áldozatot.

A digitális kor kitermelte a maga szörnyetegét: a fiatal, gátlástalan, emlékezet és morál nélküli komment-gladiátort, aki egy okostelefonnal a kezében, a billentyűzet mögé bújva hiszi azt, hogy övé a világ – miközben csupán egy jól irányított fogaskerék egy újfajta, virtuális hatalmi gépezetben.”

Nyitókép: Facebook