Haszontalan

„Hát igen, mert a maguk részéről ők is nyilván úgy látták, hogy a vita fölösleges lenne – és milyen igazuk volt. Minek vitatkozni egy diktátori allűröket mutató autokratával? Még Horthyval is több értelme volt. Horthy ugyanis tényleg nem volt sem fasiszta, sem diktátor, s úgy tűnik, nem is akart az lenni. Mondjuk Pétain vagy Franco diktátorok voltak, az előbbi egy paternalista, az utóbbi egy militarista stílusban, de fasiszták éppúgy nem voltak ők sem, mint Horthy. A fasizmust ott az Action Française, illetve a Falange képviselte, miként nálunk a nyilasok. (Kéretik elolvasni Ormos Mária és François Furet könyveit.) Horthy éppúgy egy reakciós antiliberális volt, mint eredetileg amazok is, és ő meg is maradt ennél. De ettől még nem kell neki szobrot állítani, mert ez nem hőstett. Hogy Otranto? Bár hősies gesztus, ám kisléptékű – ki merné összehasonlítani Pétain nagy verduni győzelmével?! És hogy a mai miniszterelnök pártja akkor a Kisgazdapárt ellenzéki szerepét játszotta volna? Na ne! Mondjuk legföljebb a Gömbösét.

Nyírő temetése pedig a magyar miniszterelnök szerint tisztán kegyeleti kérdés, ahogyan a Kádár-megemlékezés is az volt. Hogy az előbbin viszont részt kívánt venni a magyar országgyűlés elnöke, e fölött a kérdés fölött a válaszadó átsiklik. De ha már szóba jött, lupus in fabula. Elie Wieselnek küldött válaszlevelében a házelnök azzal érvel, hogy a nyugati megszálló hatalmak Nyírőt nem adták ki Magyarországnak, tehát nem volt fasiszta. A mellébeszélés újabb szép példája. Horthy kiadatását a magyar kormány sem szorgalmazta, s a nürnbergi törvényszék is csak tanúnak idézte be, mert nem tartotta háborús bűnösnek. Hogy fasiszta volt-e, vagy sem, a kutyát nem érdekelte. Ha minden fasisztát bíróság elé állítottak volna, nem győzték volna a munkát. Hogy tehát Nyírőt nem adták ki, csak azt jelentette: akárcsak Horthyt, őt sem tartották háborús bűnösnek – akár okkal, akár ok nélkül. De ettől még fasiszta volt. És hogy nála is ugyanúgy el kellene választani a művet és a magatartást, mint – mondja az elnök úr – Lukácsnál? Amint a múltkor írtam, Eliadénál vagy Heideggernél – szemben Nyírővel – van mit elválasztani. Miként Lukácsnál is. Az elnök úr különben is akkor hivatkozzon legközelebb Lukácsra, ha már részt vett egy róla szóló megemlékezésen, netán, horribile dictu, tudományos konferencián.”