Rögös az út a Valhallába

„A mostani Budapesti Wagner-napokon A Nibelung gyűrűje ciklus három operájában is fellép. A beosztása annyira szoros, hogy egy nap több különböző opera felvonásainak a próbája is zajlik. Ez nem zavarja önt össze?

Természetesen némiképp összekuszál, ezért nagyon komolyan kell vennem a pihenőidőmet. De Christian Franz német kollégám még érdekesebb helyzetben van, mert ő énekel minden főbb tenor szerepet Mime kivételével a Siegfriedből. Nagyon csodálom őt ezért a teljesítményéért.

Hallott róla, hogy Gunthert, a gibichungok királyát – akit szintén alakított már A Nibelung gyűrűjéből – a legenda szerint Attila hun fejedelem ölte meg, aki arról a vidékről irányította a birodalmát, ahol most épp beszélgetünk egymással?

Tényleg igaz? Ugyanarról a Guntherről, Hagen féltestvéréről beszélünk? El sem hiszem! (nevet) Ez a rész tényleg kimaradt Az istenek alkonyából.

Az első dolog, amit önnel kapcsolatban olvasni lehet, hogy a karrierjét nem a színpadon, hanem a zenekari árokban kezdte, ugyanis fuvolistaként végzett a Sibelius Akadémián. Azt a hangszert választotta, ami az egyik legproblémásabb a zenekarban. Hasonlóképp rossz gyerek volt otthon is?

Nem, dehogy voltam. (nevet) A fuvola egyébként a lányok körében a legnépszerűbb hangszer. De az oboa még ennél is több kihívást ad egy zenésznek, mert ott van a hangszer nádfúvókája, amivel állandóan bajlódnia kell.

Hogy kezdődött ez az egész az énekléssel?

Volt egy szokásom, zuhanyzás közben énekeltem. A korábbi feleségem jegyezte meg először, hogy milyen szép a hangom, és ezt az adottságomat inkább egy tanárnál kellene továbbképeznem, így talán neki sem kellene engem hallgatnia otthon. (nevet) Emellett mindig is vonzott a színészi pálya, legalábbis szerettem volna a zenélést és a színjátszást valahogy együtt művelni, az erőteljes énekhangom pedig természetes adottságom volt. De nem volt könnyű belekezdeni.”