House egy szentimentális, borzalmas alak

„A kollégái mindig azt mondják, hogy a színész a való életben teljesen ellentéte House-nak.

Azért is szeretem őt szinkronizálni, mert ismerem a színészetét, tudom, hogy mi van mögötte. Igazi nagy gyerek, aki szeret játszani. Ezt olyan elementárisan és olyan örömmel és olyan felszabadultan csinálja, hogy tulajdonképpen ezt az örömöt érzed te is, nézőként.

Hogyan zajlik a felvétel?

Egy iszonyú kedves szinkronrendezővel - Árvay Zsuzsával - dolgozom hosszú ideje. A felvétel előtt ő elmeséli nekem nagyjából egy percben, hogy miről szól az adott rész. Utána leülök a példánnyal, gyorsan aláhúzogatom, hogy tudjam, hol beszélek én és mikor a többiek. És aztán lényegében real-time-ban szinkronizálunk.

Nincs próba?

Pont olyan, mintha én beszélnék. Egy rész körülbelül negyven perc alatt megvan, amivel rekordot döntöttem állítólag a magyarországi szinkronizálás történetében. Mert ettől, hogy tudom, hogy a felvétel soha nem áll meg, gyakorlatilag megy folyamatosan a munka. Néha, hosszabb tekercseknél persze megállunk. De addig, amíg nem bakizok, vagy amíg nem történik valami különleges, megy folyamatosan.

Azért vannak durva jelenetek is.

Vannak, de annyira ismerem már Laurie-t. A múltkor volt egy snitt, amiben böfögni kellett, én pedig böfögtem egy rendeset pont a megfelelő helyen és időben. Tudok még, hiszen a gyerekkoromban megtanultam. Még azt sem kellett előre megnézni: nagyon ismerem a palit. Persze, ha van egy nagy fölcsattanás vagy ordítás, kiabálás, az engem is meglep.”