Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Megsejtették Jézus nagyságát, hatalmát, a benne felragyogó határtalan és végtelen Istent, emberileg, még a Szentlélek állandó ottléte nélkül.
„Nem valljuk be, de nehéz ünnep ez az Áldozócsütörtök. Nincs rajta fogás. Nem nagyon tudjuk közelengedni magunkhoz - amúgy is a távolodásról szól. Vannak szép és értékes gondolataink, teológiai magyarázataink, dogmatikai igazságok. De akkor is marad valamennyi hiányérzet. Miért történt? Miért ünnep egyáltalán? (...)
Mi, emberek nem szeretjük az átmeneteket: amikor valami véget ért, és az, ami majd felváltja, még nem érkezett meg. Lemegy a kedvenc sorozatom negyedik évadának utolsó része és csak három hónap múlva jön a következő széria. Szakítottam a barátnőmmel, de még a láthatáron sincs senki, aki érdekelne. Befejeztem egy nagyon jó regényt, de nem találtam meg a méltó utódját. Felmondott az alkalmazottam és még nem találtam senkit a helyére. Nem szeretjük az átmeneteket, bizonytalanok vagyunk, zavarba jövünk, lefagyunk vagy éppen ellenkezőleg, jönnek az elhamarkodott pótcselekvések, a kapkodás.
A hegyen maradt tanítványokon semmi ilyent nem látunk. Pedig döbbenetes lehetett ebben is részt venni. A negyven napja a halálból visszakapott Mesterük szemük láttára tűnik át a láthatatlanba, előtte még mond egy-két dolgot, ami nehezen érthető, a lényege, hogy hamarosan történni fog valami velük, ami illik az eddigiekhez, a Szentlélek is eljön, bármit jelentsen is ez. Az eddig elérhető, megtalálható Megváltó itthagyja őket, az, akihez kötötték magukat - ez kemény lehetett nagyon. És mégis, imádkoznak otthon és a templomban, dícsérik Istent, választanak Júdás helyett valakit. Mintha ez az átmenet Mennybementel és Lélekeljövetel között a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tíz nap pedig nagy idő, főleg, ha várakozással telik.
Mi a titkuk? Jó lenne tudni! Csak sejtéseim vannak. Az egyik a titok a bizalom lehet. Amit Jézus mondott, az úgy lesz, nincs kétség, nincs félelem, pecsét ezen a feltámadás. Az átmenetbe beszűrődik a tanítványok kíváncsisága, de úgy, hogy rábízták a jövőt az Úrra. Aztán megsejtették Jézus nagyságát, hatalmát, a benne felragyogó határtalan és végtelen Istent, emberileg, még a Szentlélek állandó ottléte nélkül. »Isten nagyobb, mint a köztünk lévő távolság! Nincs mitől félnünk.« A kapcsolat, mégha most csend is van, mindig megmarad! A várakozást aztán kipárnázzák imádsággal és a Jézus-követés közben kialakult bajtársi közösséggel.”