Áldozópéntek

2012. május 18. 10:38

Megsejtették Jézus nagyságát, hatalmát, a benne felragyogó határtalan és végtelen Istent, emberileg, még a Szentlélek állandó ottléte nélkül.

2012. május 18. 10:38
Bella Péter
Reposzt.hu

„Nem valljuk be, de nehéz ünnep ez az Áldozócsütörtök. Nincs rajta fogás. Nem nagyon tudjuk közelengedni magunkhoz - amúgy is a távolodásról szól. Vannak szép és értékes gondolataink, teológiai magyarázataink, dogmatikai igazságok. De akkor is marad valamennyi hiányérzet. Miért történt? Miért ünnep egyáltalán? (...)

Mi, emberek nem szeretjük az átmeneteket: amikor valami véget ért, és az, ami majd felváltja, még nem érkezett meg. Lemegy a kedvenc sorozatom negyedik évadának utolsó része és csak három hónap múlva jön a következő széria. Szakítottam a barátnőmmel, de még a láthatáron sincs senki, aki érdekelne. Befejeztem egy nagyon jó regényt, de nem találtam meg a méltó utódját. Felmondott az alkalmazottam és még nem találtam senkit a helyére. Nem szeretjük az átmeneteket, bizonytalanok vagyunk, zavarba jövünk, lefagyunk vagy éppen ellenkezőleg, jönnek az elhamarkodott pótcselekvések, a kapkodás.

A hegyen maradt tanítványokon semmi ilyent nem látunk. Pedig döbbenetes lehetett ebben is részt venni. A negyven napja a halálból visszakapott Mesterük szemük láttára tűnik át a láthatatlanba, előtte még mond egy-két dolgot, ami nehezen érthető, a lényege, hogy hamarosan történni fog valami velük, ami illik az eddigiekhez, a Szentlélek is eljön, bármit jelentsen is ez. Az eddig elérhető, megtalálható Megváltó itthagyja őket, az, akihez kötötték magukat - ez kemény lehetett nagyon. És mégis, imádkoznak otthon és a templomban, dícsérik Istent, választanak Júdás helyett valakit. Mintha ez az átmenet Mennybementel és Lélekeljövetel között a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tíz nap pedig nagy idő, főleg, ha várakozással telik.

Mi a titkuk? Jó lenne tudni! Csak sejtéseim vannak. Az egyik a titok a bizalom lehet. Amit Jézus mondott, az úgy lesz, nincs kétség, nincs félelem, pecsét ezen a feltámadás. Az átmenetbe beszűrődik a tanítványok kíváncsisága, de úgy, hogy rábízták a jövőt az Úrra. Aztán megsejtették Jézus nagyságát, hatalmát, a benne felragyogó határtalan és végtelen Istent, emberileg, még a Szentlélek állandó ottléte nélkül. »Isten nagyobb, mint a köztünk lévő távolság! Nincs mitől félnünk.« A kapcsolat, mégha most csend is van, mindig megmarad! A várakozást aztán kipárnázzák imádsággal és a Jézus-követés közben kialakult bajtársi közösséggel.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
magnamater
2012. május 19. 00:55
Az élet is áldozaton alapszik: el kell pusztulnia némely élőnek, hogy más élők élhessenek. Meghatódnak a hívek, hogy meghalt értük a Krisztus. De nézzük csak meg a másik oldalról, a Teremtő szempontjából,mi az értelme a "megváltásnak", Istenfia kereszthalálának? Ha bármit tettek is az ősök, nem lehetett volna nékik megbocsátni? Nem olyan volt é az ember, mint amilyennek a Teremtő teremtette? Nem látta előre, hogy egyre nagyobb bűnöket fognak elkövetni? És ezen a kereszthalál semmit nem fog változtatni? Az ember bűnéért mért a fiát kellett büntetni? A megváltást azért nem lehet megérteni, mert nincs értelme. Borzasztó volna ezt az Egyháznak elismerni, hát tévedhetetlennek jelenti ki magát.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!