Igyekszem a történteket úgy értelmezni, hogy a kormánypártok számára az átláthatóság és számonkérhetőség biztosítása továbbra is prioritás. Igyekszem, de nem megy.
„Április 4-én a parlamenti pártok aláírtak egy nyilatkozatot a párt- és kampányfinanszírozás alapelveiről. Ebben többek között vállalták, hogy a tavaszi ülésszakban törvényjavaslatot nyújtanak be, és rögzítették, hogy a pártok költségvetési támogatásban is részesülnek. A megbeszélésen abban maradtunk, hogy május végéig törvényszöveg készül. A TI vállalta az egyeztetések koordinációját mindaddig, amíg azok a vállalt alapelvek szerint történnek. Az első egyeztetést május közepére terveztük, hogy a kérdéses pontok hosszú listájáról minden pártnak legyen ideje kialakítani a saját álláspontját.
A május 14-ére tervezett egyeztetés előtti napon megállás nélkül kerestük Lázár János és Gulyás Gergely titkárságát, ők vettek eddig részt a tárgyalásokon. Gulyás Gergely jelezte, nem tud jönni. A frakcióvezetői irodától nem kaptunk választ, más se jelentkezett a Fidesztől, hogy jönne. Mivel nem láttuk értelmét, hogy egy kétharmados törvényről a kétharmad birtokosa nélkül egyeztessünk, a rendezvényt lemondtuk. Másnap Papcsák Ferenc állítólag megjelent a helyszínen, nem értve, hogy miért marad el a megbeszélés. (...)
A fenti történéseket nagyon igyekszem úgy értelmezni, hogy a pártfinanszírozás ügye pusztán logisztikai nehézségek áldozata és a kormánypártok számára az átláthatóság és számonkérhetőség biztosítása továbbra is prioritás. Igyekszem, de nem megy. Ha május végéig egy olyan időpontot sem lehet összehozni, ami minden pártnak megfelel, akkor nem tudom elképzelni, hogy lenne esély tartalmi kérdésekben megállapodni.
Vajon a parlamenti munka is hasonló szervezettséggel folyik? Vagy csak a pártfinanszírozás ügye ennyire mostoha? Jobb ebbe nem belegondolni.”