A hülyéket kezelésbe kell venni

„Talán a legnagyobb kudarca Obamának, hogy nem tudott dűlőre jutni a republikánusokkal. Nem sikerült olyan megállapodást nyélbe ütnie velük, ami az elkövetkező években lehetővé tenné a költségvetési hiány és az államadósság csökkentését. Az amerikaiaknak hasonló a problémájuk, mint nekünk: túl sokat költenek, és képtelenek szembenézni vele, hogy ez mivel jár. A demokraták nem hajlandóak hozzányúlni az időskori egészségügyi ellátáshoz és a nyugdíjhoz. A Teapárt mozgalom irracionális államellenességének csapdájába esett republikánusok nem tudják elfogadni, hogy pusztán kiadáscsökkentésekkel nem lehet rendezni a különbözetet, adóemelésre is szükség lesz. (A republikánus képviselők explicite vállalják, hogy soha semmilyen adóemeléshez nem adják a nevüket.)

Az elakadásról, azt gondolom, inkább a valóságtól szinte teljesen elrugaszkodott republikánusok tehetnek. Jobbára ész nélküli obstrukciót tanúsítottak az elmúlt években a kongresszusban. Az elnököt »szocialistának« bélyegezni alap a jobboldalon (ennek a magyar megfelelője a kommunistázás). Romney-t leszámítva az összes republikánus elnökjelölt-aspiráns vagy futóbolondnak (Michelle Bachmann, Ron Paul) vagy egyszerűen seggfejnek tűnt (Newt Gingrich, Rick Santorum, Rick Perry). De persze ez nem kifogás: minden politikus legfontosabb képessége, hogy tudja kezelni a hülyéket. Obamának ez nem nagyon sikerült.

Romney valószínűleg nem lenne rossz elnök. A Republikánus Párt vonzóbb oldalát képviseli: láthatólag okos, tapasztalt, pragmatikus és centrista (massachusettsi kormányzóként pont olyan egészségügyi reformot vezetett be, mint Obama) - még jól is néz ki, pont, mint egy amerikai elnök. A gond az, hogy egyáltalán nem tudni, miben hisz, vagy hisz-e valamiben egyáltalán. Az álláspontját szinte minden kérdésben megváltoztatta párszor, ahogyan igyekezett megfelelni az elmúlt években alaposan jobbra tolódott republikánus választóközönségnek. Persze mondhatnánk, hogy ez a politikai realitás és kész. De a fickó mégsem tűnik teljesen bizalomgerjesztőnek; valamennyi integritást még egy politikustól is elvárhatunk.”