„A folyó fizetési mérleg egy azonosság egyik oldala. Egyfelől méri az export és az import, valamint a külföldre teljesített és onnan kapott jövedelemáramlások nettó egyenlegét, másfelől – ezzel teljesen azonosan – méri a belföldön megtermelt jövedelmek (GDP) és ezek felhasználásának (elköltésének) különbségét. Vagyis folyó fizetési mérleg hiánya annak az országnak van, amelyik többet költ annál, mint amennyi jövedelmet termel. A hiány pontosan azt mutatja, hogy a költés adott szintjéhez az otthon megtermelt jövedelmen túl külföldi forrást kell bevonni. A többlet esete pont fordított, többlete annak van, aki kevesebbet költ a jövedelménél, vagyis aki külföldre utalja forrásai egy részét. A mutató tehát a jövedelmek és a költekezés egymáshoz való viszonyának alakulásáról szolgáltat információt, márpedig korántsem mindegy az, hogy a mérleg bármilyen értéke mellett a jövedelmek nőnek, csökkennek, vagy éppen stagnálnak.
Kedvező az összkép olyankor, ha a többlet úgy áll elő, hogy gazdaság gyorsan nő, a költekezés meg elmarad a jövedelmek bővülésétől. Sőt, ha egy ország gyors gazdasági növekedésre számíthat, akkor az sem feltétlenül aggasztó, ha a folyó mérleg deficites, feltéve, hogy a külső források bevonása a tőkeállomány növekedését, vagyis termelő beruházásokat finanszíroz. A beruházási költekezés ugyanis a jövő gyorsabb növekedését szolgálja, vagyis biztosítéka annak, hogy a bevont külföldi forrásokat bőven lesz miből visszafizetni.