A negatív sznobizmus

„A sznobizmus az előrehaladás következtében lekörözi önmagát, és hátulról, alulról lendül támadásba. Mi, a sznobok, egy mindenek felett való óriási lehetőséget kaptunk az élettől. Megadatik nekünk az – ami fordított irányban elképzelhetetlen – kirándulást tehetünk az eddig (most is) lenézettek életébe: felfedezzük, hogy egy skanzen és panoptikum vesz körbe bennünket, amibe belekóstolhatunk. És ezt még tetézhetjük azzal is, hogy apró időutazások keretében visszatérhetünk gyermekkorunk szegénységének világába, amikor még nem is gondolkodtunk azon, hogy egyszer majd természetes kiválasztódást követően elindulunk az entellektüellé válás útján.

Az addig értéktelen, lenézett, esetleg régen elfeledett, méltatlan vagy ízléstelen, primitív, mindenfajta szofisztikációtól és tartalomtól mentes, az emberi lét és szokásrendszer legalja különös kalandra hív, amibe a negatív sznob nekifutásból veti bele magát. Míg az eredeti »felhasználók« a szürke mindennapok jelentéktelen pillanataiként, tudatosság nélkül élik meg mindezt, addig a negatív sznob nagyon is tudja, nagyon is élvezi, és mérhetetlen tudatossággal műveli – és tudatosan élvezi. Ez a negatív sznobizmus első, és legnagyobb paradoxona. Véleményem szerint mindez nem máshol kezdődött, mint a hajdani Sziget Fesztiválok Táncdalfesztivál sátrainál. Ott a zenei ízlés kifínomultságát tovább fokozni nem tudó, mára médiamunkásokká váló szigetlakók eufórikus örömmel ugrottak fejest a letűnt idők kiöregedett sztárjainak koncertélményébe, ahol hajdan, a közemberek által sikerre emelt táncdalénekesek és Uhrin Benedek mélységesen színvonaltalan műsorára való pogózás és kényszerélvezés közben a rázkódás hatására összekeveredett néhány dolog a fejükben.

Ebből a jelenségből eredeztethető az, hogy negatív sznobizmus kissé a Hipster divatcirkulációhoz hasonlóan a retrót hívja segítségül. Ebben cinkostársra talál azokban a gyártókban, akik termékfejlesztés helyett visszanyúlnak a múltba, és egy valaha volt gyártmányt vagy terméket szednek elő, amire a negatív sznob azonnal ráharap. Ez lehet üdítő, sütemény vagy keksz, csokoládé. A Traubisoda, Márka és egyéb retró italok nagyon fontosak a negatív sznobnak. Ha buli van nála, akkor természetesen ott van az asztalon kiemelt helyen az összes elérhető változat. Közös kirándulásra látványosan azt visz magával és a kezében szorongatja, és ha valami új, retró ízben kijön, mint pl. meggyes, akkor extázisba jön. Tök poén, tudod, feeling. Csokoládéval is így van. Látványosan veszi 70-es években népszerű csokoládé utángyártását, ami vagy bűn rossz, vagy már semmi köze a hajdani ízhez, de azért egy egy kockát kioszt a kreatív stúdióban a kollégáknak.”