„Schmitt Pál nem ártatlan, de Schmitt Pálnak nem azért kellett hétfőn (de már pénteken kellett volna) lelépnie, mert alkalmatlanná vált az elnöki funkció betöltésére, vagy bármiféle bűntettet, sőt bármi olyat követett volna el, amit ne tűrne a köztársaságunk morális mércéje. Az elnök pofonegyszerű ok miatt lehetetlenült el: elvesztette a többség bizalmát. Részben a megfontolatlan nyilatkozatai, a botrány félrekezelése, a megkésett ellenlépései és persze a doktorija lekoppintott részei miatt. De legeslegnagyobb részben az ellene módszeresen, nemzetközi hátszéllel felépített hecckampány miatt.
Bizalom nélkül még patyolatfehér lelkiismerettel sem folytathatta volna munkáját az államfő, bár azt jól teszi, ha önmaga utólagos tisztázása érdekében valóban a bírósághoz fordul. Könnyen kiderülhet, hogy doktorija jogi szempontból nem számít plágiumnak. (Tekintve a Testnevelési Főiskola akkori szánalmas követelményeit és az elbírálók intézményesített nyegleségét.) Ám a PhD-fokozat tervezett küzdelmes megszerzésétől óvnánk Schmitt Pált. Ha jót akar magának, ne engedje, hogy a következő évei egy politikai hecc-valóságshow epizódjaiból álljanak össze.
A köztársasági elnök drámai távozása ugyanakkor fontos üzenetet hordoz. Ha neki ezért mennie kellett, akkor az igazi érdemtelenek, a kontraszelektált pártállami senkiháziak is bukjanak meg! Az Országgyűlés pedig törvényi könnyítéssel akadályozza meg, hogy a jelenlegi és volt közszereplők diplomamunkáinak, doktori dolgozatainak megvizsgálását adatvédelmi vagy más hasonló átlátszó okkal tiltsák meg az egyetemek vezetői. Mint tette azt a napokban Gyurcsány Ferenc kétes munkájával a Pécsi Tudományegyetem illetékes igazgatója. Eljött az ideje, hogy megmutassuk, tényleg lezárult az átmenet két zavaros évtizede, s hogy nem vagyunk többé Naésország!”