„Fél kézzel csapja le azt, aki nem érti a közös játékszabályokat. Csakhogy közben szinte gondolkodás nélkül önti a pénzt Görögországba, az országba, ahol eddig a maastrichti kritériumokon olyan jóízűen nevetgélt a polelit. Európa erősebb lett, de nem mindegy, mire használja erejét.
Amikor Európát 2008 végén elérte a válság a bankszektoron keresztül, szinte el is felejtették a tagállamok, hogy miért is jött létre az Európai Unió. Azoknak, akik akkortájt nem követték annyira az eseményeket, elevenítsük fel, hogy bizony az egymással szomszédos tagállamok hirtelen elkezdték megemelni a betétbiztosítási alapjaik limitjét. Mindez azért volt érdekes, mert a válságtól hirtelen bepánikoló kisbefektetők azonnal vitték a pénzüket a szomszédba, mert ott garantálták, hogy az nem veszik el. Az anyaországok bankszektorának likviditása pedig vészesen apadt. Mindezt a közös Európa romantikus tablója alatt, miközben a távolban egy vidám társaság még mindig szirtakit járt a napsütötte tengerparton.
A válság a bankszektoron keresztül aztán szépen megmérgezte az európai reálgazdaságokat is, és végre észbe kaptak Brüsszelben is, hogy mire ez a nagy közösködés. Hát azért, hogy ha baj van, kihúzzuk egymást a pöcegödörből.”