Súlyos beismerést tett a francia lap: az újabb Oroszország elleni szankciókkal csak lejáratná magát a Nyugat
Gyakorlati hasznuk eddig se volt, a szigorúbb intézkedések pedig humanitárius katasztrófát okoznának, állította a Le Monde.
Nekem ez jutott, mint a kurta láb, a sok szeplő, pörkölt- és irodalomszeretet, és a nyomokban némi svábot tartalmazó magyar vérem.
„Persze nekünk mindenből a középszerű jutott. Az ország nem nagy, de nem is törpeállam. Nincs magas hegyünk, de nem is tök lapos. Nem élünk jó, de egyelőre éhen sem halunk. Nincs szép tengerpartunk, de sivatagunk sem. A focink viszont legalább kiugróan csapnivaló.
Valaki nem is ebből a langymeleg állóvízből szabadulna, hanem egyenesen kilátástalannak ítéli meg a hon aktuális helyzetét, és bőszen kongatva minden egyes vészharangot, ami az útjába kerül, azonnali indulásra buzdít, amíg nem késő. Amíg le nem zárják a határokat, ki nem ürül teljesen az államkassza, ránk nem esik egy meteor vagy el nem lep minket az óriáshangyák hordája.
Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs semmi baj. Azt sem, hogy nem értem meg azt, aki nem fájó szívvel búcsúzkodik kishazája lágy lankáitól, hanem mosolyogva veti magát egy másik állam ölelő karjaiba. Én csak annyit szeretnék erre mondani, hogy én bizony nem megyek sehova.”